Vannak olyan kérdések egy ország életében, amelyek nem csak egy szűk rétegnek az életét befolyásolják, nem csak pár évre szólnak, ráadásul nem lehet őket egy parlamenti szavazással semmissé tenni. Ilyen az energia politika.
Paks II. nem csak az én, de még az unokáim életére is hatással lesz. Amíg a világban az alternatív energiahordozók (nap, szél csak a két legfontosabbat említve) forradalma zajlik, addig itthon egy újabb atomerőművet kívánunk építeni. Azaz építtetni, orosz technológiával. Tegyük a szívünkre a kezünk! Ha egy barkácsáruház polcán, ugyanazon az áron látunk egy német és egy orosz fúrógépet, melyiket választjuk? Igen, nekünk van itthon tapasztalatunk még a KGST időkből, hogy melyiket kell vásárolni, ha nem akarjuk a magyar káromkodások széles tárházát további kombinációkkal bővíteni.
Akkor mégis, mi állhat a Paks II. döntése mögött? A bővítés sorsa azon a 2013 augusztusi titkos találkozón, amely Orbán és Szergej Kirijenkó, a Roszatom vezetője között zajlott, a Direkt36 információi szerint. A találkozót egy rejtélyes német üzletember, Klaus Mangold szervezte, aki évek óta tanácsadóként dolgozik a magyar kormánynak. Ezt a találkozót ugyan még kormánykörökben sem verték nagy dobra, de utána egyértelműen megváltozott a tárgyalások menete a nyugati partnerekkel, ahogy erről egy volt kormányzati tisztviselő nyilatkozott. Mangold munkamódszere, hogy a kulisszák mögött végzi érdekérvényesítő, lobbi tevékenységét.
Azonban az ellenzék felfigyelt a tevékenységére, és még a nemzetbiztonsági bizottság is foglalkozott személyével. Azonban nem meglepő módon, a Fideszes többségű bizottság leszavazta, hogy megismerhessék a közte és a kormány között létrejött szerződéseket. Így csak annyit tudtak megállapítani, hogy ő a kapocs Paks II. ügyében Orbán és Putyin között, a nyugati körökben pedig az volt a szerepe, hogy legitimáltassa a döntést, azt ne csak egyszerű orosz beruházásként ítéljék meg.
