Nem igazán örülök a Jobbik létezésének. Egyrészt azért, mert a mai napig megoldatlanok azok a problémák, amik egyáltalán kiváltották a létezését. Másrészt, azok a megoldások, amiket válaszként adnak ezekre a kérdésekre, nem csak hogy nem az ízlésemnek valók, de gyakran a minimális emberiességet is nélkülözik.
Az meg már teljesen bohózatba illő, ahogy ez a magát nemzeti radikálisnak mondó párt, előbb az iszlámmal flörtölt, aztán orosz vízumért kilincselt Oroszország egyik legbefolyásosabb emberénél, most meg egy volt Fideszes oligarcha szolgálatába állt, miközben nyíltan vállalja elnökük, hogy nem demokrata.
Azonban a most felmerült kérdés, miszerint Vona Gábor arra is felkészült, hogy betiltják a pártját, mélyen elgondolkoztat. Három okot látok, ami miatt ezt gondolhatja:
- Tud róla, hogy disznóságok vannak a párt körül, amivel nem fog tudni elszámolni, és előre menekül, áldozatnak állítva be magát.
- Nincs is senkinek ilyen terve, vagy információja erről, egyszerűen csak fontosabbnak akarja mutatni magát mint ami. Ezt megértem, miután hosszú ideje egy helyben toporog a népszerűsége.
- Megsúgták neki „magasabb körökből”, hogy ki fogják készíteni a pártját, ezért kényszerül védekező pozícióba. Nem ez lenne a Fidesz történetében az első koncepciós eljárás, de ez lenne az, ami minden eddigit felülmúl.
Amennyiben ez a harmadik állítás bizonyul igaznak, akkor azonban minden demokrata helyében elgondolkodnék, meddig lehet engedni Orbán tombolását, mikor van az a pont, amikor már akár a Jobbikért is ki kell állni.
„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” (Voltaire)
