2017.10.06. 11:30
Egész pályás letámadásra készül a Fidesz, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének újabb áldozatai azonban jövő év áprilisáig még biztonságban vannak, azonban a 2018-as választás után esélyes, hogy újabb területen indul a „megvédés”.
Az Orbán-kormány nincs már rászorulva arra, hogy a haladó nyugati integráció mosolygós álarcát magára öltse, azt az álarcot évek óta már csak legfeljebb ünnepnapokon tartja hanyagul a pofája elé, mára viszont az álarc bekerült a fiókba, és ott is marad.
A Magyar Nemzet információi szerint ugyanis a Fidesz 2018-as választási győzelme esetén Mészáros Lőrinc és Csányi Sándor lennének még egy kicsit megemelve barátilag – nekik ugyanis éppen jól jönne, ha az élelmiszer-kereskedelemben (is) jelentős szerephez juthatnának. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz készül a kiskereskedelmi szektor leuralására.
A lap által megkérdezett szakértő szerint „mivel Mészáros Lőrinc vagy Csányi Sándor az utóbbi években rengeteget fektetett be élelmiszer-előállításba és –feldolgozásba, a legnagyobb nyereséget az jelentené számukra, ha a teljes spektrumot meg tudnák szerezni.”
A nemzet gázszerelőjének úgymond „megemelése” nem annyira új, azonban a stróman-klubban az OTP-vezér mindenképpen meglepő szereplő lenne.
Milyen leuralás?
A miniszterelnök a lengyelországi Krynicában tartott gazdasági fórumon azt mondta: „négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön – a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat.”
„Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk.”
– ezek Orbán szavai, amit még azzal egészített ki, hogy már csak pár év és ez is meg lesz.
A bankszektor (Exim, MKB) a média (Origó, Tv2, Lokál, stb.) és az energia (E.On) szektorok leuralása után teljesen logikusan illik a Fidesz törekvéseibe a következő áldozat is.
A kereskedelmi szektorban a multik tulajdonaránya jelenleg nagyjából 50 százalék. Mielőtt még feltámad bennünk a harcos népmozgalmi, aki népnyúzó multit kiáltana, jobb tudni, hogy az úgynevezett „magyar” tulajdonú üzletláncok, (melyek közül a legnagyobb szereplők a CBA, Coop, Reál) jórészt offshore cégek hálójában vannak, és úgy lebegtetik a nemzeti trikolórt néhány ember üveges tekintetébe, hogy közben valamelyik kedvező adózási feltételeket biztosító országban csengetik le az adót – tisztelet a kivételnek.
„Az utóbbi néhány évben jócskán megszaporodtak a CBA vezetőségéhez köthető vállalkozásokban a külföldi, elsősorban Svájcban bejegyzett cégek. Mára elmondható, hogy a vezetők többségének az érdekeltségi körében van olyan társaság, ahol a tulajdonosi lánc végén ismeretlen hátterű külföld vállalkozás áll.” – Nol (2012 március)
Ki a magyar?
A CBA egy franchise rendszerben működő vállalat, tehát az üzletek nem egy kézben vannak, hanem egy többszereplős tulajdonosi körében, akik fizetnek a CBA-licenszért, azonban üzletük, vagy üzleteik bevételéből nem minden esetben részesül a magyar állam.
„A magyar vállalkozás után ugyan Magyarországon kell fizetni a társasági adót, ám a svájci tulajdonos osztalékként – vagy színlelt franchise-szerződéssel, jogdíjfizetés címén – kiviheti a nyereségét az országból, és Svájcban fizeti az osztalékadót.” írja a 24.hu.
Az offshore jó kampánytéma volt a Fidesznek 2010-ben, az MSZP elhiteltelenítésére kapóra jött a nyugaton is népszerű adózási forma közbeszéddé tétele. Az offshore-jelenség bonyolult, zavaros, azonban egy mondattal el lehetett intézni, így a kocsmai hőbörgés szintjére lesüllyedő politikai diskurzus számára épp tökéletes volt.
„…Megy a politikai porhintés a népnek az “offshore-lovagokról”, miközben éppen a Fidesz volt az, aki 2010-ben eltörölte a Bajnai-kormány offshore vagyonok megadóztatásáról szóló, eddig első és egyetlen, valóban érdemi javaslatcsomagját.
A Bajnai-kormány nemzetközi példák alapján, az egyetlen hatékony módon, jövedelemadóztatással szerette volna bevonni a külföldi vagyonokat a hazai adózásba, míg a Rogán-féle törvényjavaslat – teljesen alkalmatlan módon – a külföldi vagyonok “visszavételéről”, azaz gyors zár alá vételéről is rendelkezett. Ez azonban nem ér semmit, mert a külföldi adóparadicsomokból a büntetőeljárás kezdeti szakaszában gyakorlatilag lehetetlen visszaszerezni a kimentett vagyont. És ezt a kormány is tudja.” – 24.hu
Feltehető a kérdés tehát; a kiskereskedelmi szektorban magyarabb-e az eladásaiból származó bevételeit külföldön parkoltató és leadózó cég annál a multinál, aki több tízezer magyar családnak biztosít megélhetést, és bár idegen tulajdonnevű és külföldi tulajdonú, de leányvállalatai Magyarországon adóznak?
Magyar kézbe kerül-e mondjuk egy cég azzal, hogy egy jól körülhatárolható fideszes kör átveszi? A tulajdonos lehet, hogy magyar anyanyelvű de mennyivel jár jobban az ország népe ettől? Semmivel. Sőt.
A lap szerint: „a kiskereskedelmi szektorban vezető szerepet betöltő források szerint már érkeztek komoly jelzések a tulajdonosok felé arról, hogy jobban teszik, ha időben eladják érdekeltségeiket, amikor megkeresik őket.” – magyarul, a multik vezetői várhatják a levágott lófejet az ágyukba.
Orbán Viktor kinyilatkozása az egész szektor leuralásáról arra enged következtetni, hogy a a kiskereskedelem másik 50 százalékát (bevételben ennél jóval többet) kitevő Spar, Auchan, Tesco, Aldi, Lidl kerülnek célkeresztbe.
A Tesco lesz az első?
A legvalószínűbb forgatókönyv egyébként pont a szemünk előtt zajlik. A kétségkívül alulfizetett Tesco-dolgozók éppen sztrájkolnak, és ez a kiszolgáltatott emberi helyzet éppen kapóra is jöhet a Fidesz számára. Éppen ezért talán a sztrájk sem véletlen.
Az sem lehet véletlen, hogy éppen a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) szervezett munkabeszüntetést, és kezdett tárgyalásba a Tescóval a dolgozói bérek rendezésének ügyében, melynek vezetője az a Bubenkó Csaba, aki korábban teljes mellszélességgel állt ki a Fidesz bukott vasárnapi nyitvatartást-tiltó rendelkezése mellett, és aki talán egy ismert szerepet játszik el, mégpedig olyat, amit már láttunk 2008-2009-ben a vasutas és BKV-sztrájkok idején, azonban itt nem a kormánybuktatás a cél, hanem egy magántulajdonú vállalat „jobb belátásra térítése”.
Akármennyire is igaza van annak a szakszervezeti vezetőnek, aki harcba indul a dolgozók bérének és munkakörülményeinek jobbá tételéért, az pusztán a magyar szakszervezeti szféra sajátos tetszhalott állapotának köszönhető, hogy ezek a szakszervezetek csak akkor aktívabbak a szokásosnál, ha bizonyos érdekkörök éppen megtalálják őket maguknak.
A Tesco gyengítése pedig kormányzati szempontból kifejezetten kívánatos. Ezt még az is látszik igazolni, hogy éppen a Tesco-sztrájkkal egy időben a kormánymédia is nekiugrott a vállalatnak, szeptember elején arról kezdtek ugyanis cikkezni, hogy a cég veszteséget termel, és fontolgatja közép-kelet-európai vállalatainak értékesítését.
A Magyar Idők névtelen informátora – a londoni központban működő menedzsment egyik tagja – szerint az anyacégnek az európai üzleti terv szerint esze ágában sincs tovább emelni a béreket és a létszámot egyetlen országban sem, és ezzel egyidejűleg a Tesco átgondolja a kivonulás lehetőségét is. Ez utóbbit a cég egyből cáfolta.
Az év elején derült ki, hogy megadóztatnák például az áruházak parkolóit, évente 20 milliárd forintot szednének be ezen a címen. „De ez még semmi, mert például azt megszabnák, hogy mennyit költhetnének reklámra és milyen árukat hirdethetnének a hipermarketek.” – foglalta össze tömören a Blikk.
Beindult a gépezet, melynek végén az a több tízezer ember bukhat nagyot, akik közvetve vagy közvetlenül a multik alkalmazásában állnak, és ha egyszer vége lesz ennek, az RTL Klub leuralásához kísértetiesen hasonlító próbálkozásnak, talán az is kiderül ki, miből tervezte „megvenni Orbánnak” ezt az ereklyét is.
Mai Simicska: szerinte Orbán orosz pénzből akarta megvenni az RTL Klubot
