Ha Lázár János mond valamit, akkor az úgy is van, feltéve, hogy nem kínos kérdést tesznek fel neki.
Most pedig azt mondta, sehogy. A válasz a csütörtöki Kormányinfón hangzott el, a kérdés pedig nem az volt, hogy miképpen szándékoznak átláthatóvá tenni a kormányközeli üzletemberek közpénzes pályázatait, hanem arra, hogy áll a Sorsok Háza-projekt. Nos, Lázár még abban sem biztos, hogy lesz belőle Sorsok Háza.
Ezzel szemben Schmidt Mária nagyon is akarja, hogy legyen, ami érthető, hiszen a Terror Házában egész jól eltölti az időt, jól jönne még egy kis fizetés itt is. Ezért aztán közleményben azzal vádolja Lázár Jánost, hogy amíg ő és „személyes megbízásából a súlyos állampárti múlttal terhelt Zoltai Gusztáv kezében van a Sorsok Háza, addig annak megnyitására nincs remény”.
Pedig ugye Schmidt Máriának meggyőződése, hogy zsidóknak és nem zsidóknak együtt kell feldolgozni a holokausztot szembenézve a múlttal, megnevezve a bűnösöket, stb.
Érdekes, régebben egészen más véleményen volt a hölgy ebben a kérdésben, legalábbis megpróbálta elsikálni egynémely főszereplő tényleges tevékenységének nyomait.
Ennek fényében olyan érzése van az embernek, hogy csak a koncon marakodik Lázárral, amit a miniszter jó reflexszel elkapni igyekszik előle.
