Egy 70 éves, özvegy hölgy végső elkeseredésében levelet írt nekünk,és azt kérte hogy interneten keresztül juttassuk el ahová csak lehet. Megtesszük, bár nem gyakorlat nálunk. Úgy véljük azonban, hogy amit kér, az nem sok és nem túlzás. Reméljük lesz olyan, aki segít. Mi így tudunk.
„2004 novemberében hunyt el a férjem daganatban. Hosszú évek óta egyedül élek 70 ezer forint nyugdíjat kapok amiből majdnem 30 ezer forintot tesznek ki, csak a gyógyszereim, mivel krónikus cukorbeteg vagyok.
A vérképemen semmi nem jó.. A belső szerveim megette a sok gyógyszer. Mátészalka mellett élek egy kistelepülésen. A háziorvosom meg is jegyezte, még hónapokkal ezelőtt, hogy ennyi gyógyszer mellé már ennem sem kéne..Havonta 8 ezer forint az hogy járatom az ebédet a helyi konyháról. És akkor még a számlákat nem is számolom. Olyannyira nem élek nagy lábon, hogy a nyár folyamán egy párszázforintos jégkrémet nem vettem meg magamnak. A lányom amikor tud segít, de egy jó ideje már ő sem tud. Ahogy megkapom hónap elején a nyugdíjat, mindent befizetek, a gyógyszereimet kiváltom, és pár nap múlva nézhetem a Napot. A faluban és az utcában amikor tudok, és adnak is, akkor kérek pár ezer forintot, de azzal sem vagyok sokkal beljebb, mert ha másik hónapban visszaadom újra csak ott vagyok, ahol a part szakad. Ledolgoztam az életem,és nem hittem volna hogy ide jutok 70 évesen.
Mindenek előtt elsősorban tartós élelmiszerre,élelmiszerekre, és tüzelőre lenne nagy nagy szükségem, mivel jön a tél, és nem szeretnék belefagyni a kis házamba. Aki tudna és szeretne segíteni az a következő email címen eléri a lányomat. Email: [email protected] P.Jánosné”
