2017.09.07. 10:15
A német liberális lap, a Zeit egy cikkben próbálja körüljárni, hogy lett az egykor Soros György pénzéből támogatott és neki köszönhetőn Oxfordban tanult Orbán Viktorból Soros György legnagyobb ellensége. – idézi az Index.
A Hogyan lett ebből a fiatalemberből Orbán Viktor? című cikkben a lap megszólaltja a Fiatal Demokraták Szövetségének egykori alapítótagjait, Fodor Gábort, Ungár Klárát, Vágvölgyi Andrást és Hegedűs Istvánt, és végigveszi, hogyan indult a Fidesz, és milyen szerepe volt Soros Györgynek a Bibó Szakkollégium ifjú titánjainak életében.
A Magyar Liberális Párt elnöke, Fodor Gábor – Orbán egykori harcostársa – igencsak jelentős szerepet kapott az ügyben, ugyanis az ő narratívája Orbán liberálisokkal való kapcsolatáról több ízben csúsztatásokkal van tele, ezt is pontosítja a cikk.
Több fideszessel együtt egy ELTÉ-s klubszobában, 1985-ben találkoztak először az amerikai milliárdos Sorossal, akit „laza fickónak” ismertek meg, kölcsönös szimpátia alakult ki köztük, Soros pedig adományozott is nekik egy 4000 dolláros fénymásolót (ez akkoriban nagy szám volt, ugyanis szigorú állami ellenőrzés mellett lehetett fénymásolót használni, nehogy valaki ellenzéki röplapokat gyártson).
A fénymásolót később számítógépek, és egyéb eszközök követték, majd a szépreményű fiatalok kaptak ösztöndíjakat, Soros György támogatásával, főleg nyugati egyetemekre. Lett saját újságuk, sőt kutatóintézetet is tarthattak fenn – szintén Soros-pénzből – melynek 1988-ban Orbán Viktor munkatársa is volt.
Dőlt a lé. A fiatal demokratákban mindenki bízott, szimpatikusak voltak, megnyerők. Szakítani akartak a múlttal, lendületesek voltak, tehetségesek és népszerűek. Na meg volt egy mentoruk, aki finanszírozta az úri hóbortot. Egyre másra nyíltak a Fidesz irodák, jöttek a rendezvények, szaporodott a tagság. Fodor szerint Soros mai áron számolva nagyjából 130 millió forintnak megfelelő pénzzel támogatta a Fideszt.
„A cikk megemlíti, hogy a most EP-képviselőként dolgozó Szájer Józser 1987. október 13-án levélben köszönte meg Soros Györgynek az oxfordi „életre szóló tapasztalatokat”, Németh Zsolt későbbi külügyi államtitkár pedig Sorosnak köszönhetően tanulmányozhatta a nacionalizmus elméletét.
Orbán Viktor 1988-ban jelentkezett Soros-ösztöndíjra. Ajánlólevele elsősorban kiváló szervezői képességeit emelte ki, és Soros György számára is világos volt, hogy Orbán politikusnak készül.” – idézi Fodor szavait a lap.
Vágvölgyi András úgy emlékezett, hogy az oxfordi tanulmányait az első szabad választások miatt megszakító Orbán nagyot változott, hiszen míg korábban igazi „csapatjátékosként” viselkedett, hazatérte után már nem volt „mi”, csak én.
„Ezután már nem azt mondta, hogy ezt vagy azt csináljuk, csak azt: én, én, én”
Soros figyelmeztette is Orbánt, mint Yoda Luke Skywalkert, hogy az erő sötét oldala be fogja szippantani őt – és az erő sötét oldala a valóságban a hatalomvágy. Az a hatalomvágy, ami Orbán egyre jobban magához szorította.
Mindjárt milyen ismerős a sztori, ha Star Wars kontextusba helyezzük át a magyar valóságot, nemde? Orbán az ifjú Jedi, akit az öreg Yoda (Soros) kiképez, de az mégis a sötét oldalra áll át, Darth Vader lesz belőle, és ráront a Jedikre. Egyszerű történet, sok Oscar-díjat ér.
Orbán egyébként erre a figyelmeztetésre úgy felelt, hogy „a hatalmat csak úgy szerezheti meg az ember, ha akarja is.” Sztálini bölcsesség nemde?
Orbán mindenesetre politikusra szívhatta magát Oxfordban, de az legalábbis biztos, hogy meghatározó változásokon esett át.
Éppen azért támadja Orbán a civileket, a médiát, az alapítványokat, az egyetemeket, mert megtapasztalhatta, hogy autonóm módon tudnak működni, ahogy megtapasztalhatta azt is, hogy ezek az önálló szervek „veszélyesek”, mert képesek a hatalom leváltására, ezért mindenáron le kell őket uralni.
Aztán sok-sok év eltelt, A Fidesz éppen csak bekerült a Parlamentbe, megtörtént az irányváltás, levették a liberális inget és felhúzták a polgári mellényt, sokáig nem is találkoztak Sorossal.
Aztán egyszer csak 2017 lett, az utcákon mindenütt Soros György plakátokat látni, a németek kérdezgették is az egykori harcostársakat, miért történik ez? Ők pedig annyit feleltek, hogy nincs emögött sértettség, sem bosszú, csak egyszerű számítás, taktika. A népet így lehet uralni, a hatalmat így lehet megtartani.
„Az Orbán Viktorról könyvet író lengyel Igor Janke mindezt azzal magyarázza a Zeitnek, hogy a magyar kormányfő a támadásban és a harcban hisz. Főleg a választási év előtt van szüksége ellenségre, legyenek azok a szocialisták, a menekültek vagy az Európai Bizottság (…).” – írja az Index.
Soros pedig a tökéletes ellenségkép Orbán népének: Gazdag, spekuláns, liberális, zsidó. Fodor Gábor szerint ez csupán taktika, sőt meg is védi Orbánt, szerinte ugyanis a miniszterelnök nem antiszemita, így az antiszemita kártya érvénytelen.
„Ha valakit Orbán gyűlöl, azok nem a zsidók, hanem a liberális értelmiségiek, akik mindig megvetéssel tekintettek rá, a vidéki gyerekre” – elemzi tovább Orbánt Fodor, aki mondanivalóját alátámasztandó felidéz egy régi sztorit – mint később kiderült, hamisan.
Még 1990-ben egy liberális értelmiségi a Parlamentben a következő szavak kíséretében igazította meg Orbán nyakkendőjét: „Viktorkám, ezt még gyakorolni kell!”, erre Orbán „pulykavörös” lett.
Ezt a történetet aztán az Index egyik munkatársa fejtette meg, kíváncsiak voltak ugyanis, ki miatt lett „pulykavörös” Orbán Viktor. Fodor ezt a sztorit már többször is elmondta, így tett például 2015-ben is az ATV-n, ahol a liberálisokra történt második nagy megsértődésének legendája kapcsán elmondta:
„Az első szabadon választott parlament alakuló ülésén Haraszti Miklós mindenki előtt elkezdte igazgatni Orbán Viktor kicsit csálé nyakkendőjét. Sem Viktor, sem én nem használtunk korábban nyakkendőt. Magam úgy kértem kölcsön egyet Vágvölgyi Andrástól. Sértő volt ez nyilvános nyakkendő igazgatás, és néhány év alatt több tucat, nem teljesen alaptalan, de apró sértés érte Viktort.”
Az említett „nyakkendő kötögető” Haraszti Miklós helyre is tette Fodor Gábort, következzen szó szerint idézett levele, amit az Indexnek írt:
„Fodor Gábor sajnos füllent és fontoskodik. Az én nevezetessé vált nyakkendő-igazításom Orbánon nem a parlament első ülésén történt 1990 májusában, hanem a Kiskakukk étterem külön-helyiségében, a Helsinki Bizottság alakuló ülésén, 1990 márciusában.
Orbánon valóban akkor láttam először nyakkendőt – eltekintve a gimnáziumi tablóképétől, ahol jó humorral parodizálta az ünnepélyességet. A Kiskakukk-beli összejövetelre talán azért vette fel, mert a civil szervezet alakuló ülésére eljött két herceg is, Karl Schwarzenberg, a Helsinki Szövetség akkori elnöke, és Habsurg György.
Valóban szeretettel, a barátság jogán tapogattam meg azt az átkozott nyakravalót, mintegy nyugtázva Orbán politikusi érlelődését. Akkoriban nagyra becsültem őt, a szabadság jövőjének tehetséges letéteményesét láttam benne. Ha ez őt bántotta, megmondhatta volna, és elnézést kértem volna tőle. Most már inkább Jean-Claude Juncker EU bizottsági elnök módjára: „Hello dictator” felkiáltással és nyaklevessel köszönteném, s aztán tapogassa ő a nyakkendőjét, ahogyan egyébként szerintem túl gyakran teszi.”
Hozzáteszi, Fodor csak hallomás útján szerzett tudomást az esetről, mivel nem is volt jelen, ráadásul szerinte az anekdotát Fodor akárhányszor elmondja annyiszor újraszínezi. Hát innen a sztori.
