Furcsa helyzet állt elő a tao pénzekkel kapcsolatban Magyarországon. Amíg az Orbán-kormány teli szájjal ordítja a gyűlöletbeszédét a médiában arról, hogy a civil szervezeteknek átláthatóaknak kell lenniük (miközben már most is átláthatóak) és mindezt valami homályos, ellenségképet felállító összeesküvés elmélettel igazolja, ami szerint azok a civil szervezetek, amelyek külföldről is tudnak támogatást gyűjteni külföldi ügynököknek minősülnek, akik az ország érdekeivel ellentétes cselekedeteket hajtanak végre, addig a kormány tevékenységével kapcsolatban az átláthatóság finoman szólva is kifogásolható.
Amikor Uniós politikusok, az Alaptörvény elfogadásakor az LMBTQ közösség elleni agresszióként értékelték a házasság Alaptörvényben megfogalmazott definícióját, fideszes politikusok sorra egyenként elmondták, hogy az a definíció és az Orbán-kormány családbarát politikája a népesség csökkentést hivatott megállítani.
Ennek ellenére a közbeszédben a házasság alkotmányos definíciója mégis azt a szerepet volt hivatott betölteni, amit Uniós szövetségeseink vetettek fel. A kétharmados fideszes többség által alkotott Alaptörvény egyéb, átláthatóságra vonatkozó részei, már nem terjedtek el úgy a közbeszédben, mint ahogyan leplezetten a szexuális kisebbségeket zargatják a házasságdefiniálás álcája mögé bújva. Pedig az alaptörvény kimondja:
Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti.
A központi költségvetésről és az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatoknak azonos szerkezetben, átlátható módon és ésszerű részletezettséggel kell tartalmazniuk az állami kiadásokat és bevételeket.
A Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani.
A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható.
A 168 óra azt írja: Alkotmányellenes jogi nonszensz, de az adózásról szóló július végi salátatörvény egy mondata minden érintett számára lehetővé tenné, hogy ne kelljen kiadni a társasági adókedvezményből (tao) származó támogatások összegét – szúrta ki az Index. Az erről szóló paragrafust a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a hivatalosan az adózás egyszerűsítését célzó salátatörvény 130 oldalra rúgó tervezetébe rejtette el: „Közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat nem ismerhető meg, ha az (1) bekezdésben meghatározott adótitoknak minősül.” – hangzik a 3. rész 128. § (5) pontja, amellyel az Orbán-kormány gyakorlatilag azt szentesítené, hogy titkolózni lehessen a magyar futballba ölt milliárdokról és a többi támogatásról.
A tao pénzek az Orbán-kormány által alkotott úgynevezett NER egyik kiemelten fontos eszköze arra, arra szolgál, hogy a nyereséges vállalkozások az adójuk egy részét ne az államkasszába fizessék be, hanem magyarországi sportszervezeteknek adják oda. A 24.hu márciusi becslése szerint hat év alatt 415 milliárd forint folyt be ebből a támogatási formából.
Ami feketén-fehéren azt jelenti, hogy az Orbán-kormány 415 milliárd forint adóbevételről mondott le.
(Az Orbán-kormány egy évben hozzávetőlegesen ennyit költött a pedagógusok fizetésére, és csaknem feleennyit, évi 210 milliárdot az oktatásra.)
A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, amely eddig összesen 14 milliárd forint tao-támogatást kapott, nem hajlandó kiadni, hogy a pénzt mire költötte. A Székesfehérvári Törvényszék kötelezte az alapítványt, hogy adja ki azoknak a beruházásoknak a szerződéseit, amelyeket a taóból finanszíroztak. Erre az alapítvány a Fővárosi Ítélőtábla májusi, jogerős ítélete után sem volt hajlandó, hanem fellebbezett, és a Kúria elé vitte az ügyet.
A Puskás Akadémia tulajdonosa és az alapítvány elnöke Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és milliárdos, Orbán Viktor miniszterelnök barátja. Ismeretségének kezdeti szakaszában úgy fogalmazott:
„Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse, és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg.”
