Mint azt a hírekben olvasni, a kormány kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a Svábhegyi Református Gyülekezetnek az építkezését, amely gyülekezetnek a tagja Orbán Viktor.
A templom mellett egy református központ is épül majd itt. A költségek rendkívül jelentősek: ha csak a telekre gondolunk, a Fővárosi Közterület-fenntartó tulajdonában lévő telket (3549 négyzetméter, a becslések szerint négyzetméterenként 94 ezer forint) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vásárolja majd meg, s tőlük kerül valamilyen módon (???) az egyház kezelésébe (?), tulajdonába (?).
Sokszor elmondtam már, most megismétlem: még a minősíthetetlen Alaptörvény és az ugyancsak minősíthetetlen egyházi törvény szellemiségét is súlyosan megsérti az Orbán-kormány, ugyanis az egyházaktól való azonos és egyenlő távolságtartás helyett a kormány vallási-világnézeti tekintetben a legsúlyosabban diszkriminál, s a reformátusokat – bizonyára megvan ennek a politikai ára – előnyben részesíti a többi egyházzal és felekezettel szemben.
Teszik mindezt közpénzből, egy olyan országban, amely vallási-világnézeti tekintetben plurális, sokszínű: van ilyen hitű, van olyan hitű, van egyház- és felekezeten kívüli, s van olyan, aki transzcendens hit nélkül éli tisztességes életét. A diszkrimináció a kormány részéről teljes, ugyanis közben
akadnak egyházak, amelyeket nem szeret a kormány: például azért, mert Orbán személyesen gyűlöli az adott egyház vezetőjét,
s ezt szintén kifejezésre juttatja, akár visszamenőleges törvényalkotással – vesd össze pl. a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség törvénytelenül és jogszerűtlenül megszűntetett és több bírósági határozat ellenére vissza nem állított egyházi státuszát.
Orbán indoka egyébként elképesztő. Azt mondta, hogy „mélyen motiválva érzi magát”, hogy a hiányzó összeg mihamarabb eljusson a gyülekezethez, majd kiemelte: „kormányunk jelszava a Soli Deo gloria (egyedül Istené a dicsőség)”, s ez indokolja a templomépítéseket.
A helyzet az, hogy az öt sola, köztük a Soli Deo gloria (továbbá: Sola Scriptura, Sola fide, Sola gratia, Solus Christus) a reformáció alapvető hitét, hittételét foglalja össze. Vagyis miközben egy hittétel válik a kormány számára normatívává, csak jelzem, hogy a Soli Deo gloria éppen a katolikusok (a „pápisták”) ellen fogalmazódott meg, azaz a szentek kultusza és az egyházi hierarchia élén álló pápaság intézményével szemben.
És akkor más magyarországi egyházakat, felekezeteket meg sem említek.
Semjén még néhány évvel ezelőtt, mély megvetéssel és gúnnyal beszélt egyes egyházakról, amelyeket keresetlen egyszerűséggel „biznisz-egyházaknak minősített.
Jelen pillanatban – úgy tűnik – a legnagyobb hazai biznisz-egyház neve: Magyarországi Református Egyház.
