A Népszava Kimászik a sírból a múlt? – Újra jöhet a „K-vonal” címmel írt arról, hogy hamarosan újra indul a kormányzati szervek telefonhálózata. Egykor csak K-vonalként ismert rendszert két kormányharázozat keltheti ismét életre. Ez a Magyar Közlöny hétfőn megjelent Hivatalos Értesítőjében olvasható. ”
A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által szignózott anyagok elrendelik, hogy minden államigazgatási és rendvédelmi szervet, kormányhivatalt, állami kórházat, kormányzati fenntartású közigazgatási szervet, az Országos Bírósági Hivatalt, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot egy nem nyilvános, helyhez kötött (vagyis vezetékes) telefonszolgáltatás kösse össze.
A vonalat a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) építheti ki. A fejlesztés teljes értékét nem említi a közlöny, de csak az idén 307 millió forintot szánnak rá a belügy kasszájából, és még a 2019-es büdzsé tervezésekor is számolnak a rendszerre fordított költségekkel.” – olvashatjuk a Magyar Nemzetben.
„Gerő Ernő („a hídverő”), a Rákosi-éra második embere volt a K-vonalak szülőatyja. A rendszer kiépítésére azért volt szükség, mert Magyarország a háború után nem rendelkezett megbízható telefonhálózattal, az információáramlás viszont stratégiai jelentőséggel bírt. A munkálatok 1947-ben kezdődtek, és fontossági sorrendben kapcsolták be a bizalmas körbe az elvtársakat. A hálózat folyamatosan bővült: fénykorában – a nyolcvanas évek végén – közel háromezer állomással büszkélkedhetett.
A számlát természetesen az államkasszából „csengették” ki. A jogosultságról formailag a kormány határozott. A Párt vezetői, a minisztertanács tagjai, megyei párttitkárok, a fontosabb lapok főszerkesztői, vállalat- és szakszervezeti vezetők részesedtek a (telefon)rendszer előnyeiből. K-vonalon – ellentétben a városi telefonokkal – gyorsan kapcsolatba lehetett kerülni a hívott féllel. A készülék hamar státusszimbólummá vált: csak „vonalas” ember rendelkezhetett vele, és a fontosak közül is a legfontosabbak.”
