2017.08.11. 9:40
Vágó István Facebook-oldalán osztott meg egy szöveges bejegyzést, melyben egy anya arról ír, hogy bántak el gyermekeivel és férjével a magyar hatóságok, a busztársaság, és az átlag járókelők.
A bejegyzést változatlan formában közöljük:
„Köszönöm Magyarország, Magyar emberek!!!
Magyarként mélységesen csalódott, mérges és szomorú vagyok.
Egy szombat reggel indult a repülögépem a Liszt Ferenc reptérröl, elköszöntem a családomtól abban a tudatban, hogy délután 15:00 órakor a népligetböl mennek majd haza Bécsbe.
Egyedül hagytam a családomat egy pár órára, és azt kell megtudnom, hogy a távolsági busz (flixbusz) nem vitte vissza öket( haza Bécsbe) mert, a soför nem visz a buszon gyerekeket, holott érvényes jegyük volt, névvel és születési dàtummal és érvényes úti okmányuk( amivel Budapestre is mentünk).
Amikor a férjem kikelt magaból, hogy ez hogy lehet, egy ismeretlen nö nekiugrott és be akarta fogni a férjem szàjàt!!!! Fogalma sem volt az elözményekröl, és amúgy is, hogy jön Ö ahoz hogy valakinek befogja a száját??? (kérdem én!)!!!
Erre a kasszában ülö hölgy rendört hìvott. Megjelent kb.6 rendör és amíg a verekedö hölggyel cseverésztek, nevetgéltek és a családora mutogattak, adding a gyerekeim sirtak a pániktol és fel SEM fogták a helyzetet. A férjemnek felvettek az adatait, és annyit közöltek magyarul, hogy ” Nem beszélünk angolul!!!” , majd az igazolvànyaikat letették egy kuka tetejére.
Ezek utàn bevitték a férjemet a gyerekemmel együtt a 9. kerületi rendörkapitánysàgra jegyzökönyvet ìrni, elöàllìtani. Mivel a férjem nem beszél magyarul, ezért nyilván nem ìrt alà semmit amit nem ért, így a jegygyzökönyvet sem.
Ezek utàn a családom vonattal tudott hazamenni( persze újfent jegyeket kellett venniük), 6 óra helyett, éjjel 12 órára érkeztek haza.
Köszönettel tartozok az ismeretlen nönek, a rendöröknek, a Flixbusz soförjének és a tártsaság dolgozóinak, az utasokra akik körbeállva „migránsoztak” és mutogattak, semmit tiszteletet nem mutatva arra, hogy két kiskorú gyermek sír a pardon a káosztól és az éthetetlen körülményektöl sokkolva.
Köszönöm azt, hogy szégyellem magamat, mert én is Magyar vagyok.
Végezetül annyit remélek, hogy SOHA TÖBBET NEM KELL SEM NEKEM SEM A FÉRJEMNEK ÉS A GYEREKEIMNEK MAGYARORSZÁGRA TENNI A LÁBUNKAT!!!
Köszönöm ha elolvassátok, meg lehet osztani!”
