„A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás” – így fogalmazott Balog Zoltán miniszter Tusványoson. Aki eredeti foglalkozását tekintve LELKÉSZ.
Kedves emberminiszter úr, ebből arra következtessünk, hogy amikor ezt a kérdést eldöntik, azt követően milyen tervvel állnak elő..?
1.Amennyiben erőforrásként definiálják „a” cigányokat, miként igyekeznek őket hasznosítani..? Kitömve vagy útépítéshez fogyóeszközként..? Avagy alapítanak egy új Farkas Flóriánt s „a” cigányok szavazati erőforrására biztosítanak ismét egy-két’-há’ milliárdot..?
2.Amennyiben tehertételként értékelik (amúgy kik is..?) „a” cigányokat, abban az esetben mi a céljuk velük..? Úgy állnak a kérdéshez, mint egy füstbe ment tervhez..? Netán építenek egy nagy karámot a Hortobágy közepén s gyapottermesztésre bíztatják őket..? Vagy rizsföldek telepítésére, az olyan mediterrán lenne. Esetleg egy nemzeti gumicsónak-program keretében átúsztatják őket az Indiai-óceánon..?
Ha már ott van Erdélyben, nézzen már körül a szellemi susnyásban, hátha megpillantja valahol a kollégáját, Böjte Csabát. S aztán írja le százszor, amint ő látja ezt a kérdést:
„Nem hiszem, hogy Isten más anyagból teremtette volna a cigánygyerekeket, mint a magyart. Mi ötvenhat intézményt tartunk fenn körülbelül kétezer gyereknek. Egy részük napközi otthonba jár, és estére hazamegy, másik részük bent is lakik. Minden esetben családtag kérvényezi a felvételt, ki is megyünk egyeztetni a felvétel előtt, és csak olyan gyerekeket fogadunk be, akik igazán nagy bajban vannak. Nálunk nincs cigányozás, szeretetben, békében él együtt mindenki. Ezt kellene valahogy kitalálni Magyarországon is”.
Addig Balog leülhet, egyes, küldje be a szüleit.
