Újabb olyan írást tett közzé Lendvai Ildikó, amely érdemes arra, hogy változtatás nélkül tegyük közkinccsé. Tulajdonképpen minden szavával egyetértünk.
„Netanjahu, Orbán és a Mazsihisz találkozója a Dohány utcában nem „zsidó ügy”. Bátorságpróba is, amelyet Heisler András ( a MAZSIHISZ elnöke ) kiállt, a két miniszterelnök viszont nem.
Az egyébként óvatos Heisler keményen szembeszállt annak a két kormányfőnek az elvtelenségével, akiktől szervezete kondíciói a leginkább függenek..A miniszterelnököknek viszont nem volt bátorságuk reagálni a bírálatra, kínosan kerülték az érdemi választ, Orbán feltűnően rövidre és semmitmondóra fogta beszédét.
De Heislert nem lehetett félreérteni. Elmondta, hogy a „totális propagandakampány” „rossz emlékeket kelt”, félelmet gerjeszt, ezért „elfogadhatatlan”. Felemlegette, hogy a miniszterelnök által korábban még feldícsért Horthy nem „csak” a nácizmussal való kollaborálásban bűnös, hanem többek között a jóval a „hitleráj” előtt született zsidótörvényekben is, de a történelmi felelősséggel csak „felemás szembenézés” történt. Szép, hogy Orbán állítása szerint a kormány „megvédi a zsidóságot”, de az igazi védelmet nem a kormány, hanem a „gyűlöletmentes társadalom” jelentheti. A miniszterelnök tehát arról gondoskodjon, hogy ne legyen országunkban gyűlölet.
De nem hajbókolt Netanjahunak sem. „Hideg zuhanynak” nevezte a plakátokat elítélő nagyköveti nyilatkozat visszavonatását: „sokan úgy érezték, elárultak bennünket”. (És ez a „bennünket” megint nemcsak a Mazsihiszt jelentheti,).”Miniszterelnök urak!”-fordult a magas vendégekhez: „Nem hagyhatjuk szó nélkül, ha napi politikai érdekek felülírják értékeinket”.
Vannak persze a „miniszterelnök urak” között gyakorlott felülírók. Nemsokára jön Tusványos, Orbán hírhedt beszédeinek helyszíne. Kiváncsi vagyok, az antiszemitizmus és egyéb csúnyaságok ellen most éppen mélyen elkötelezett kormányfő ezúttal mit hoz szóba: a „genetikailag kódolt” ellenzéket vagy az „etnikai homogenitás” szükségességét?”
Lendvai Ildikó
