Igen szellemes posztot tett közzé Lendvai Ildikó a legnagyobb közösségi hálón:
Civilkönyv címmel megjelent könyvével kapcsolatban a Népszavában jelent meg egy jó kritika:
„…Hogy pedig miért ír? Amiért mindannyian. Azért, amit Darvas Ivántól idéz. A színész, amikor megkérdezték, politikusként miért hányja a borsót a falra a parlamentben, csak annyit mondott:
„addig kell a borsót hányni a falra, amíg a fal össze nem omlik”.
Egy 2014-es írásában (Egy saroknyit érted), azt írja: életében először elmegy a Pride-ra, bár korábban nem járt ott. Egy saroknyit megy mindenkiért, akit oktalanul és méltatlanul sérelem, gúny ér, egy saroknyit a cigányokért, egyet a zsidó származású vagy vallású magyarokért, egyet a nőkért, a „legnagyobb kisebbségért”, egyet a fogyatékosokért, egyet a mellőzött fiatalokért és idősekért, a kisegyházakért, a pápa tiszteletére, egyet Európa himnuszának igazáért. Aztán egyet az igazi erkölcsért. Igaza van: sok kis sarok, de egyetlen út, amelyet Lakner Zoltánt parafrazeálva – „Nem áll melléd senki, ha nem állsz ki magadért” – úgy összegez: „nem áll melléd senki, ha nem állsz ki másokért”. …”
„Politikailag csak az a beszéd a korrekt, ami nem kicsinyíti, szépíti, nem elsimogatja a bajt.”
Szalonképesen fogalmazva: napjainkban nem a politikai korrekt, finom pengeváltások, elegáns riposztok, egymás véleményének tisztelete, a tolerancia jellemzik politikai küzdőtereink hangnemét, eszköztárát.
Lendvai Ildikó nem szorul bemutatásra. Civilkönyvében – amellett, hogy néhány csemegének számító írásában privát szférájába is betekintést enged -, az egykori közéleti szereplő, jelenleg civil közíró más oldalát mutatja meg.
Szerzőnk szocialista politikusi pályafutását befejezve az elegáns parlamenti kiskosztümöt farmerre cserélte, és ezzel együtt más fegyvernemet is választott, hogy az általa képviselt értékeket új műfajban képviselje tovább.
Írásaiban a korábbi pályafutása során megszerzett összes tudását, politikai éleslátását, jól ismert debattőri tehetségét, problémaérzékenységét, szociális kérdések iránti elkötelezettségét, politikai bölcsességét „csatasorba állítja”.
Mindezek segítségével arra vállalkozik, hogy vérbeli civilként rámutasson a hatalom sanda mesterkedéseire, vacak trükkjeire, arroganciájára, nemtelen manipulációira, a burjánzó korrupció ordító jeleire.
Teszi mindezt a józan ész nevében és képviseletében, szellemesen, elegánsan, arrogancia, gyűlölet nélkül. Vitriolos humorral vagy maró gúnnyal, olykor finom iróniával, ugyanakkor jogos indulattal tart valós képet mutató tükröt a görbe valóság elé, miközben hangosan, jól hallhatóan, szótagolva, artikulálva kimondja, hogy a király meztelen.
– olvashatjuk a könyvismertetőt a Bookline.hu-n.
