Még a végén beházasodik Putyin az Orbán-családba…

Orbán azt találta mondani a parlamentben, hogy Szent László nem véletlenül adta feleségül lányát a bizánci császárhoz, hiszen neki volt annyi esze, hogy tudta: nem csupán a Német-római Császárság létezik, következésképp Szent László nem szenvedett „nyugati vakságban”.

Végre megtudtuk tehát, miért jön már megint (újra és újra és újra és újra) Putyin: leánykérőbe. Vlagyimir Putyin (az Orbán-családnak csak a „mi Vologyánk”) jön tehát, hogy Orbán feleségül adja hozzá valamelyik lányát. Ráhel már Tiborczé, ők a saját lábukon állnak, de akad még Orbánéknál eladó sorba került leány! (Egyébként Szent László is csak az egyik lányát, Piroskát adta a császárnak, másik lányának, Leának be kellett érnie Jaroszláv kijevi herceggel.)

Az ígéretes és az egész ország számára új távlatokat nyitó dinasztikus házasságkötés előtt azért egy-két dologra felhívnám Orbán Viktornak, a leendő boldog apósnak a figyelmét, ha már Bizánccal méltóztatott példálózni.

Legelébb arra, hogy Szent László lányát ahhoz a Jóannész Komnénoszhoz adta feleségül, akit a kortárs történészek kimondottan alacsony növésű, rendkívül csúnya emberként írtak le, s akinek legfőbb tanácsadója egy török katona volt. Aztán szólnék arról is, hogy a források szerint elvileg ugyan Magyarország és Bizánc „baráti és szövetségesi” viszonyban állt egymással, ámde valójában súlyos háborúk és összecsapások terhelték a két állam viszonyát, többek között az idegenekkel és a migránsokkal (besenyők, kunok stb.) való konfliktusok vonatkozásában.

Aztán nem árt, ha tudja Orbán, mielőtt illúziókat kergetne, hogy a „bizánci nemzetközösség”, amely összefűzte a bizánci ideológia és államszervezés hatósugarában élő népeket, a politikai kapcsolatrendszer tekintetében nem tűrte el a „független nemzeteket”. Mondjuk, hogy jobban értse Orbán, olyan lehetett ebben a vonatkozásban, mint az Eurázsiai Gazdasági Unión már túllépő, napjainkban javában készülődő Eurázsiai Politikai Unió.

Aztán jobb, ha Orbán hozzászokik a gondolathoz: a bizánci császár (baszileusz) az egész oikumené abszolút ura, hagiosz (szent), iszaposztolosz (az apostolokkal egyenlő), theoszteptosz (Istentől megkoronázott), akinek minden más állam uralkodója (rex) szimpla alattvalója. Vagyis például a bizánci korona korántsem a magyar szuverenitás hivatalos és okiratszerű elismerése, hanem a legitimitásé, ahol a fejedelem – a szupremácia értelmében – sosem egyenrangú a császárral.

Végezetül kár reménykednie Orbánnak abban, hogy a bizánci nemzetközösséghez való társulást követően őt, mint társuralkodót a felcsúti stadion falain a bizánci mozaikművészet mesterei fogják megörökíteni. Ezek a művészek kizárólag az ún. ikonográfiai kötöttséget szem előtt tartva alkothattak, és az ábrázolt személyeket idealizálták ugyan, de az ízlésük, már a témaválasztásukat tekintve is, egészen kifinomultnak volt mondható.


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Hozzászólás