Závada Pál politikai kiszólással nyitotta meg az Ünnepi Könyvhetet – megmutatjuk!

Kép forrása: MTI - Mohai Balázs

Závada Pál magyar írót 1998-ban József Attila-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Első feltűnést keltő munkája a Kulákprés című szociográfia volt, 1996-ban megjelent regénye a Mielőtt elsötétül vált elsőként ismerté. Az első nagy sikere a Magvető Kiadó által 1997-ben kiadott Jadviga párnája című regény. 1999-ben készült belőle film, amelyet több díjjal tüntettek ki. 2002-ben jelent meg Milota című családregénye. Harmadik regénye a Fényképész utókora, amellyel megalkotta regénytrilógiáját (Fényképész utókora, Jadviga párnája, Milota).

“Závada elbűvölő és szövevényes nagyregényének minden oldala csupa titok, meglepetés, rácsodálkozás.” (Magvető Kiadó)

2008-ban megjelent Idegen testünk című regényében a XX. század nagy traumáinak különböző emberi szintekre történő kihatását keresi hősei sorsán keresztül. Azt a kérdést veti fel, hogy miért és miképp születnek újjá a történelemben szégyenletes gondolatmenetből kicsírázó események, illetve “hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek?” (Magvető Kiadó)

Művei:
Kulákprés. Család- és falutörténeti szociográfia. Tótkomlós 1945-1956 (1986)
Statárium (szociográfia, Sipos Andrással, Szociológiai Kutatóintézet, 1989)
Mielőtt elsötétül (novellák, Jelenkor, 1996)
Jadviga párnája (regény, Magvető, 1997)
Milota (regény, Magvető, 2002)
A fényképész utókora (regény, Magvető 2004)
Kulákprés (3. átdolgozott, bővített kiadás, Magvető, 2006)
Wanderer (2006)
Idegen testünk ( Magvető, 2008)
Harminchárom szlovák népmese ( Magvető, 2010)
Egy sor cigány. Huszonnégy mai magyar (Korniss Péter fényképeivel) (irodalmi portrék, Corvina, 2011)
Janka estéi (három színdarab, Magvető, 2012)
Természetes fény (regény, Magvető, 2014)
Egy piaci nap (regény, Magvető, 2016)

 

Csütörtökön megnyíló 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapon összesen 85 kiadó 339 új kötetéből válogathat a közönség a Vörösmart téren, ha minden újdonságot meg szeretne vásárolni, akkor 1 millió 41 ezer 268 forinttal kell magával vinnie.

A könyvhét megnyitója előtt jelentették be, hogy Esterházy Péter születésnapja, április 14-e lesz a Magyar Próza Napja.

A megnyitón Závada ünneprontásként (ezt ő maga fogalmazta meg így) a könyvek mellett a politikáról is szót ejtett. Arról beszélt, hogy ma egy pártállami prés szorításában, egy új autokráciában élünk.

Az autokrácia (magyarul: egyeduralom, önkényuralom) olyan politikai rendszer, amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis zárt csoportja) kezében összpontosul. A hatalom birtoklását az autokrata többek közt a hagyománnyal, a kritikus erőforrások ellenőrzésével, vagy személyes karizmájával igazolhatja.
Bár az autokrata egyeduralkodó, neki is szüksége van valamiféle bázisra a hatalmi struktúrában: a személyes karizma, vagy a fizikai erő egymagában csak egy bűnözői csoport vezetője, vagy a társadalmi fejlettség kezdetleges szakaszaiban kormányzó vezető számára biztosíthat teljhatalmat. Az autokrata hatalmi bázisát biztosíthatják az előkelők, a katonák, a papság, vagy más csoportok, mint például egy domináns szerepbe juttatott párt. (Ezek azonban az autokrata ellen is fordulhatnak és megfoszthatják hatalmától.) Hoszni Mubárak egyiptomi elnök uralmát például “alkotmányos autokráciának” nevezte a Washington Post szerkesztőségi cikke. Forrás: Wikipedia

 

Závada szerint ennek az autokrácia vezérlőjének az lett a rögeszméje, hogy a mi hazánkat összes vidékével és fővárosával, annak minden kerületével, beleértve ezt a teret, rajta e sátrakat, a Könyvhéttel együtt elfordítja választott irányától és közösségétől, Európától.

Felhívta a figyelmet  a sorosozás veszélyére, a CEU ellehetetlenítésére, arra, hogy folyamatosan lapok esnek az önkény áldozatául.

Závada Pál azt mondta, hogy az utóbbi évtizedekben “nem volt szokás kételkedni, még kevésbé ezzel nyíltan szembehelyezkedniazzal, hogy Európa kultúrája a miénk, és a mi kultúránk Európáé.

József Attilát idézve hozzáfűzte: az, hogy “fő-e uj méreg, mely közénk hatol – meddig lesz hely, hol fölolvashatol?“, manapság szerinte nagyon is kérdése a könyvhétnek.

 

JÓZSEF ATTILA:
THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán õ se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költõ sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytõl világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fõ-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nõk a nõk – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
1937. január eleje

 


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Minden vélemény számít!