Szívszorító levelet írt egy meddő magyar nő Németh Szilárdnak

Fotó: Teknõs Miklós, nol.hu

Nyílt levél Németh Szilárdhoz

Már jó néhány éve a kormány egyik fő célkitűzése, hogy megállítsa, illetve megfordítsa a magyar népesség fogyását, ennek Ön az egyik szószólója. Maga az alap elképzeléssel nem lenne gond, azonban a módszerekkel, eszközökkel nemhogy célt nem érnek, sok ember, főként nők lelkébe gázolnak bele visszavonhatatlanul.

Habár továbbra is úgy gondolom senkire sem tartozik a magánéletem, csak rám és a páromra, ennek ellenére mivel súlyosan érintett vagyok, és tudom, hogy sokan vannak hasonló helyzetben, szeretném megragadni az alkalmat és felhívni a figyelmét az egyik alapvető hibára.

Kislányként amint megkaptam az első játékbabám, onnantól azt játszottam, hogy édesanya vagyok. Később is sok állásban próbáltam elképzelni magam, mégis az egyetlen, ami végigkísért, az az anyaság volt. Igen, én az anyaságot is állásnak tekintem, a legmegterhelőbb, de mégis a leggyönyörűbb állásnak. Már fiatal tinilányként eltökéltem, hogy még a harmincadik születésnapom előtt édesanya szeretnék lenni. Azonban az élet furcsa fintora, és köszönhető a családom által okozott stressznek (amit érthető okokból nem részleteznék), hogy 17 évesen endometriosisom lett. Ez egy ma már majdhogy népbetegségnek számít, főleg a fogamzóképes nőket érinti. Egy alattomos és rendkívül fájdalmas betegség, amelynek egyik szövődménye a meddőség.

Idestova 10 éve küzdök vele, túl két hasi műtéten, a harmadik kapujában egyéb más betegségek társaságában sajnos oda jutottam, hogy csak lombikprogrammal lehetnék édesanya. Ezt megelőzően a többi lehetőséget már kimerítettük, csak ez maradt. A fizikai fájdalmon kívül talán még súlyosabb lelki gyötrelmekkel jár ez az állapot. Ha meghallom egy kisbaba sírását, elsírom magam. Ha a tv-ben látok egy szülést, elsírom magam. Amikor a családban először lett várandós a sógornőm, teljesen kiborultam. Olyan fájdalom ez, amit csak az tud elképzelni, aki hasonló helyzetben van. Ön pedig férfiként nyilván ezt nem értheti, amiért nem lehet hibáztatni. Azért viszont már sokkal inkább, hogy meggondolatlanul olyan kijelentéseket tesz, amelyeknek a hatásáról fogalma sincs.

Nem elég összeszednem minden ilyen alkalommal az összes bátorságomat, Önök, a „mélyen tisztelt” politikusok rátesznek nem egy, nem is tíz, hanem legalább száz lapáttal az „azé a világ, aki teleszüli” és hasonló kijelentésekkel. Attól az álszentségtől pedig egyenesen felfordul a gyomrom, amikor elkezdik ecsetelni, hogy mennyire fontosak nekik a magyar családok, és elkezdik sorolni a nekik szóló támogatásokat.

Bevallom, sokáig bíztam benne, hogy a lombikprogramok támogatása is közte lesz egyszer, de csak ígéret maradt. Van egyáltalán fogalma róla, hány olyan nő van az országban, aki a fél életét és ki tudja, még mit odaadna azért cserébe, hogy ha csak egyszer is, de édesanya lehetne? Köztük én is, szülnék én is nem is egy, sőt nem kettő, akár még három gyereket is, ha tehetném. Elárulom, hogy ne kelljen megerőltetnie magát és utánanézni: ma Magyarországon minden 5. pár meddőséggel küzd. Nem ártana a magyar népesség fogyásának megállítását azzal kezdeni, hogy sokkal nagyobb mértékben támogatnák a lombikprogramokat, mi több, meg merem kockáztatni: ingyenessé tennék (pl. a rengeteg stadionépítésre szánt összegből), kellő igazolások bemutatása után pl. szociális alapon.

Elsődlegesen azért, mert ezek a nők önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, nem tehetnek róla, hogy ami másnak a természet ajándéka azért nekik súlyos összegeket kellene fizetni. Habár nem tartozik senkire az anyagi helyzetem, helyzetünk, de minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy annak is örülök, hogy tudunk mit enni, és nincsenek megtakarításaink, amiből ki tudnánk fizetni több száz ezer forintot azért, hogy kisbabánk lehessen. Elhiheti, utánajártam rendesen, és bár mindenkinek az jut eszébe először, hogy de hát van támogatás, tudni kell, hogy az csak a gyógyszerekre vonatkozik, a kezelésekre, és egyéb díjköteles tételekre nem, és szó szerint mindenért fizetni kell.

Például egy egyszerű orvosi konzultáció kb. 6000 Ft, plusz vérvétel, stb. És ez minden egyes kezelésnél. A másik probléma, hogy minden évben meghatározott keretösszeg van a támogatásra, így fordulhat elő, hogy vannak, akik csak a következő évben kapják meg. Emellett csak az első 5 beültetést támogatják, sok esetben azonban állapottól is függően a 6. -7. beültetés sikerül csak, ez akár milliós tétel is lehet. Ráadásul az így is kevés intézetből kettő most megszűnik, tehát nem lesz hova fordulni segítségért. Ha így akarják támogatni a családalapítást, akkor köszönöm, de rohadtul nem kérek a támogatásukból! Egyébként pedig ha nem lennék ilyen helyzetben, akkor is kikérném magamnak az ilyen és efféle kijelentéseket, mivel nem vagyok egy tenyészkanca, akit azért tartanak, hogy ménest szüljön!

Nem tudom, hogy feltűnt-e bárkinek a kormányból, de 2017-et írunk, Európa közepén, az Európai Unió tagja vagyunk még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. Ezért minden felnőtt cselekvőképes nőnek joga van eldönteni mikor szül gyermeket, és hogy egyáltalán szül-e. Bárhogy is dönt nem érheti hátrányos megkülönböztetés emiatt! Ami pedig mindennél felháborítóbb, hogy a KDNP elakarta érni, hogy azoknak, akiknek nincs gyermeke, több adót kelljen fizetni. Remélem, a jövőben tartózkodnak az efféle diszkriminációtól.

Maradok még mindig tisztelettel:
S.E.

Kövessen minket a Facebookon, hogy azokat a híreket is megkapja, amiket az MTI elhallgat!