A levelet Murányi Klára Facebook-oldalán találtuk.
„Kedves Orbán Viktor! Ezúton is szeretném megköszönni azt, hogy biztosította a megfelelő érzelmi motivációt, amelyet a német nyelv tanulásához nyújtott. Ennek eredményeképpen kerek egy év nyelvtanulást követően, 33 évesen sikeresen megszereztem az angol felsőfok mellé a második, német nyelvű középfokú nyelvvizsgámat is, remek, 80%-os eredménnyel.
Mielőtt megörülne, szeretném, ha tudná, hogy eszem ágában sincs sem a korábban, sem a frissen megszerzett nyelvtudásomat, a 10 év munkatapasztalomat, az otthon megszerzett diplomáimat az ön által felépített gazdaságában kamatoztatni.
Adóforintjaim, nyugdíjpénztári, egészségpénztári befizetéseim, vagy mindennapi kenyerem megvásárlásával befizetett áfa egyike sem szolgálhatja az ön gazdagodását, hiszen a minden képzeletet felülmúló vagyonfelhalmozása mellett a három legfontosabb és legalapveztőbb területet, az oktatást és az egészségügyet és a szociális szférát építi le. A megoldások helyett ön elképesztő méreteket öltő korrupció és a születésem előtti időket idéző állami propaganda kiépítésére használja munkaidejét. Emellett egyszerűen nem vesz tudomást az önnek nem megfelelően adózó (lásd. szegény), vagy az önt esetleg kérdező, netalántál megkérdőjelező, ne adj isten gondolodó emberekről, ezzel lehetetleníti el, löki félre és tapossa darabokra a még megmaradt szociális és társadalmi védőhálót is.
Az érzelmi motivációt köszönöm ahhoz is, hogy a német munkaerőpiacra a 101. alkalommal is elküldjem az önéletrajzomat. Továbbá bízom abban, hogy adóeuróimból hamarosan egy olyan országot támogathatok, amely tevékenyen áll ki az egységes Európa, a szociális és emberi értékek és különbözőségek mellett. Sőt (és ez elképesztő szentségtörés az ön olvasatában), amely bevételeinek jelentős részét integrációra fordítja – ahogy az én nyelvkurzusaim mellett olasz, ukrán, lett, thai, bolgár, ghánai, eritreai, lengyel és szír csoporttársaimnak nyelvtanulását is támogatta.
Tudja, Orbán Viktor Úr, itt sincs kolbászból a kerítés. De bomlaszatni, az út szélén hagyni, szakadékba lökni, ezzel együtt csak a saját előnyeinkkel foglalkozni mindig sokkal egyszerűbb, mint újratervezni, újra tanulni, vagy újra felépíteni dolgokat. Én az utóbbit választottam.
Tisztelettel, Murányi Klára”
