Újabb időközi választást tartottak a hétvégén. Ezúttal Gyulán üresedett meg egy képviselői hely az addigi fideszes városatya, Balogh Lajos sajnálatos halála miatt.
A választás tétje az volt, hogy Máthé Zoltán, a DK jelöltje, mint egyetlen komolyan vehető politikai ellenfél, képes lesz-e megszorítani a fideszes Kiss Szabolcsot vagy a Gyulai Városbarátok Köre támogatásával induló civil jelöltnek sikerül majd a kormánypárt közelébe férkőzni. Egyik sem sikerült.
Ezen az időközin ismét bebizonyosodott, hogy két dolog biztosan szükséges ahhoz, ha Magyarország változtatni szeretne és meg akar szabadulni Orbán uralkodásától:
1. Olyan ellenfelet kell állítani minden választókerületben a Fidesz jelöltjével szemben, akit politikai párt indít és nincs másik demokratikus ellenfele. Civilekkel nem megy.
2. A „kis” pártoknak csak akkor van esélyük győzni, ha nem indul az MSZP, vagy egyértelműen az induló „kis” pártot támogatja. Valódi esély a győzelemre azonban csak akkor van, ha a Fidesszel szemben az összes ellenzéki párt támogatásával induló jelölt áll fel.
Az eddigi időközi választásokon csak akkor tudott fideszes jelölt mandátumot szerezni, ha nem volt olyan ellenfele, aki neve mellett pártlogók szerepeltek. Független és civil jelöltekkel szemben azonban többször is sikeresek voltak. A gyulai időközin egészen péntekig volt lehetőség arra, hogy a DK színeiben induló Máthé Zoltán, mint egyedüli demokratikus ellenzéki jelölt bebizonyítsa, hogy a DK képes egyedül is győzni. Máthé azonban rejtélyes okokból pénteken bejelentette, hogy visszalép a megmérettetéstől.
A gyulaiak utolsó reménye a Gyulai Városbarátok Köre jelöltje Bagi Csilla maradt, aki a maga 387 szavazatával meg is szerezte az előkelő, de teljesen értéktelen második helyet. A győztes a fideszes Kiss Szabolcs lett 549 szavazattal.
Lehet tehát károgni, fintorogni, „fitymálkodni”, a dolog világos. Ebben az országban csak akkor lehet változás, ha egységes ellenzék van. Csak akkor lehet megdönteni ezt a rezsimet, ha mindenki győzni akar ellenzéki oldalon. Többen vannak már azok, akik a változásra szavaznának. Az ország arra vár, hogy legyen kire, kikre. Aki tehát változást szeretne, annak tudnia kell, hogy csak akkor sikerülhet, ha nem a pártja, vagy saját érdekei állnak az első helyen, hanem a Nemzet egészéért politizál. Ha nyitva van egy ajtó, úgy kell bemenni rajta, hogy kint hagyjuk a politikai büszkeség és az önérdek minden göncét. Nincs idő már arra, hogy egymás szidalmazása, gyengítése legyen a cél. Aki gátolja ezt a folyamatot személyében vagy pártjával, annak bizony hátrébb kell állnia és egy közös cél érdekében áldozatot hozni. Hamarosan kiderül, hogy az ellenzéki pártok valóban azért dolgoznak-e, hogy egy új Magyarországot építsenek Orbán nélkül, vagy a maradék parlamenti helyekért folyik a harc. Akik már most kijelentik, hogy nem működnek együtt senkivel, azok a NER szolgálói. Azok nem akarnak változást.
