2017.05.19
Schmidt Mária fideszes milliárdos, a párt még megmaradt írni-olvasni tudó táborához szólott egy ilyen blogon, melyet mindenki elolvashat, aki már belépett az internetbe.
Péntek van, ilyenkor egy kicsit lazábbra veszi az ember a dolgokat, úgy tűnik így történt ez Schmidt Máriával is. Bár érthető, vagyis értelmezhető az amit ír, szépen összeszedett, valóban terjedelmes írásában pusztán csak azzal van a baj, amit megpróbál rátukmálni az emberekre.
A bejegyzés a kormánypropagandával korreláló hangvételben készült, „Európa története az inváziók története” alcímmel ellátott iromány nagyjából arról szól, hogy jönnek a migránsok, ezért a jobboldali-polgári-konzervatív-keresztény tábor folytassa tovább a reszketést.
Aztán valahol a közepén megszületett az, amivel már nem is nagyon lehet mit kezdeni.
Schmidt bejegyzése szerint ugyanis: A szocializmus Németország földjén „termett” mint ideológia. A nemzeti- jelzővel ellátva mindjárt mást kapunk. Ennek nagy élharcosa egy Hitler nevű német fazon volt. Na most ez a Hitler a horogkereszt alatt akarta Európát egyesíteni. Aztán ez nem jött be, eltelt sok év, most meg itt ez a Merkel nevű német, aki a migráns-simogatás alatt akarja egyesíteni Európát. Következtetésképp: mindketten föderalisták, ami meg rossz.
Csak hát mondjuk Hitler és a második világháború nem éppen a föderalizmus.
Íme az idézet mely innen származik:
„…Mint ahogy az is, hogy a nemzetállamok végéről és a föderalizált Európáról ábrándoznak, azt remélve, hogy ezzel maguk mögött hagyják majd végre Hitlert, mert nyilvánvalóan elfelejtették, hogy az új, német vezetésű, egységes Európa Hitler dédelgetett terve volt. 2015-ben a német elitnek ez a torz világképe párosult a balosok által uralt sajtómunkásoknak a harmadik világ iránti évtizedek óta berögzült rajongásával, amit a migránsok pártfogására vetítettek ki. A szocializmus, mint tudjuk, német földről indult útnak, nemzeti és nemzetközi változata egyaránt mélyen gyökerezik a német közgondolkodásban.
„A bevándorlás nem teher, hanem gyarapodás” − adta meg az alaphangot Joachim Gauck, köztársasági elnök, az egykori NDK-s lelkész 2013 januárjában, és egyben meg is alkotta a két évvel később hivatalos politika rangjára emelt Willkommenskultur fogalmát. 2015-ben aztán az egész német elit és nyilvánosság elalélt a saját jóságától és nagyvonalúságától, kancellárjukkal az élen. Kimondhatatlanul élvezték, hogy most aztán ők vannak a történelem jó oldalán: ők a jószívűek, a nagyvonalúak, akik segítenek a rászorulókon. Meg voltak elégedve magukkal, hogy nemcsak jók, de elég gazdagok is ahhoz, hogy ezt a luxust meg is engedhessék maguknak…”
A németeknek Schmidt szerint tehát van egy ilyen rejtett-titkos hitlerimádó betegségük, amit úgy próbálnak leküzdeni, ha közelkelet-imádó baloldali újságírókkal összefogva befogadnak háború elöl menekülő „népvándorlókat”, s közben arra rejszolnak, hogy ők jó szívűek.
Hú de jó vagyok…. hű, de jó vagyok….
