„Ki a tököm az a Bözsi néni?…”
Ezt kérdezte valaki a Facebook-on. Nem írom le az illető nevét, mert aki ma nem ismeri Bözsi nénit, az megérdemli, hogy minden más jóból is kimaradjon.
Bözsi néni a kiválasztott vidéki kisnyugdíjas, aki – ahogy kell – imádja Orbán Viktort. Hogy ezt a Vezér honnan tudta, az nem is kérdés. Bözsi nénit jó előre átvilágították, kikérdezték, és alaposan felkészítették a Nagyember látogatására. Akit persze nem kellett átvilágítani, ugyan minek is! Benne sok száz, vagy ezer Bözsi néni feltétel nélkül megbízik. És remélem, átvilágították a világváros Nagygéc mind a hat lakóját. (Rengeteg sajtóhibát fedeztem fel számos orgánumban, mindenhol a nagyéci látogatásról írtak. Bizonyára elütötték azt az „é” betűt.)
De persze nem ez a lényeg.
Nekem legjobban – persze csak Bözsi néni után – a Vezér testbeszéde tetszett. Ahogy illedelmesen bemutatkozik Bözsi néninek (hátha magától nem jön rá, kihez van szerencséje), majd kezébe nyomja a virágcsokrot. Sajnos eközben nem tudta zsebre dugni a kezét, várnia kellett, míg a „meglepett” Bözsi néni betessékeli a házba. Ott végre felvehette azt a bunkó pózt, amelyet már egész Európa megszokhatott tőle.
Bözsi néni a Vendéget rögvest a tipikus falusi zuhanyozóhoz vezette (remélem, a rendezők nem vele fizettették ki a most beszerelt dizájnos darabot), hiszen, mint Bözsi nénitől megtudtuk, igen drága lehetett, hiszen „többet ér, mint a lakás”.
A zuhanyozó és a befőttek mellett Bözsi néninek a legfontosabb Nagygéci emlékparkja (ej, már én is melléütök) mi más is lenne? Hiszen sírva mentek innen el az emberek. Biztosan nem az akkori árvíz miatt. Hanem mert nem jött el hozzájuk Viktor, a Megváltó, akire minden évben szavazhattak volna. Csúnya egy világ volt az!
Ejnye, Bözsi néni, azért maga sem önzetlenül szavaz a mi Vezérünkre! Hanem a kis nyugdíjemelések miatt. „Én szoktam emelni?” kérdi a feledékeny Nagyúr. Ekkor már rémesen unja az egészet, de azért elégedetten nyugtázza, hogy Bözsi néni még a galád Gyurcsányt is szóba hozza. Ezt biztosan jó előre a lelkére kötötték, az istenért, meg ne feledkezzen egy kis gyurcsányozásról. Nem baj, hogy Bözsi néni „rosszul” emlékszik, ki vette el a nyugdíját. A lényeg, hogy rusázza egy kicsit a korábbi miniszterelnököt. Nekem persze hiányzott, hogy egyetlen fikarcnyi sorosozás sem hangzott el, de hát Bözsi néni szellemi kapacitása sem végtelen, arról valahogy megfeledkezhetett.
Orbán már nagyon húzna kifelé, támaszkodik is az ajtófélfának, amikor eszébe jut, hogy Bözsi néni külön még meg sem köszönte a 10 ezer forintos karácsonyi utalványt. Muszáj ellenőrizni, hogy megkapta-e, hisz azóta egy élelmes hozzászólótól tudjuk, hogy Soros már a Magyar Postára is betette a patáit. Azért nem kapta még meg a Nemzeti Grünzultációs kérdéseket az a másik Bözsi néni itt Budapesten.
A Vezér, hogy véget vessen a rém unalmas csevelynek, gyorsan megígéri, hogy „az év végén, ha úgy vannak a számok, majd EMELEK.” Ki a tököm az az Orbán Viktor (a’la Facebook), aki egyes szám első személyben dönt a költségvetésről?
Bözsi néni nem érti, minek kell ide az a Gyurcsány, ám a kertben a pulykának ellenvéleménye van. Remélem, csak tévedésből vágták be éppen ide a hangos rikácsolását. (A vágót kirúgni!)
A Vezér ez után szakmai hozzáértéssel állapítja meg a kapirgáló csirkékről, hogy rántani jók (eddig azt hittem, hogy csak a kolbász-töltésben van otthon), majd „Hello röfik”-kel üdvözli a disznókat. (Akkor Kövér nem büntethet meg azért, mert Viktort keresztnevén szólítjuk, hisz most már Bözsi nénivel együtt őrzött disznót. Nem úgy, mint János (az Áder).
És hogy Soros is értse: a Nagy Találkozást angolul is feliratozták. Bár a „Hoppá” fordítása túl irodalmira sikerült: „Oh” írja a felirat „Oops” helyett. De a „hallo piggy” egész jól sikerült.
Viktor leereszkedően vállon veregeti Bözsi nénit, aki az anyja lehetne, majd megfenyegeti, hogy máskor is eljön.
