A pizzának nem kell cégér, nem ismerek olyan derék legényt vagy lyányt e Földön, aki ne rajongana ezért az egyszerű,de nagyszerű street food alapdarabért. Aki viszont szeretne elrugaszkodni a körút sarkán található olcsó szeletpizza verziótól, annak melegen ajánlom otthoni kipróbálásra – egy üveg jóféle vörösbor mellé – az alábbi pizzatészta receptet. Egy időben nagy mágusnak tartottam magam pizzatészta témában, egészen addig, amíg rá nem találtam erre a receptre, ami – váltig állítom – mindent visz. Persze elsősorban azoknál, akik a vékony tésztára esküsznek, és hajlandóak bepiszkítani a kezüket egy falatnyi tömör gyönyörért – írja a Non Plus Ultra Gasztroblog írója.
Hozzávalók:
– 350 g liszt
– 1 tk só
– 1,5 dl olívaolaj
– 2 dl kézmeleg víz
– 1 élesztő fele
– 1 dl tej
– 1 tk cukor
Az élesztő felét szétmorzsoljuk egy bögrébe, ráöntjük a langyos tejet, hozzàadjuk a cukrot, és egy kiskanállal alaposan elkeverjük. Hagyunk neki pár percet, hogy a cukor tegye a dolgát. Addig keresünk egy tésztagyúrásra alkalmas tálat, mehet bele a liszt, a só, a közepén formáljunk kis madárfészket a kezünkkel.
A „lisztgödörbe” öntsük bele a felfutatott élesztőt, majd mielőtt nekiállunk összedolgozni a tésztát, adjunk hozzá 1,5 dl jó minőségű, extra szűz olívaolajat. Csodákra képes, kiváltképp a rozmaringos-fokhagymás változat (korábbi poszt a blogon). A tésztát addig gyúrjuk, míg az homogénné nem vàlik. Ekkor egy konyharuhával lefedjük és minimum 1,5 óráig pihentetjük.
Sütés előtt a tésztát osszuk két részre, és dolgozzuk át még egyszer. A nyújtásban segítségünkre lehet egy sodrófa, vagy egy hosszúkás üveg. A kinyújtott tésztát aztán egy vékonyan olívaolajjal átkent tepsibe helyezzük, utolsó lépésként pedig jöhet a feltét. Itt már csak a képzelet szabhat határt, a lehetőségek tárháza végtelen. Ha elkészült, csorgassunk rá még olívaolajat, és a parmezánról se feledkezzünk meg! Csók!
