Marika néni reggel felkelt, úgy hallotta a brüsszeli piacon, csütörtökön van áruszállítás. Enne egy jó kis húslevest, csirkeaprólékból. Szegény megboldogult ura is szerette, az az áldott jó ember.
Milyen élvezettel fejtette le a csontról a zsenge húst, aprólékosan. Marika néni örömmel nézte, női princípium hogy teljesedik ki. Még amikor az utolsó csirkelábat szopogatta, miután az ember jól lakott, öröm volt a lelkében. Milyen szép deli ember volt Józsi, levente korában ismerte meg, irigyelte is az összes menyecske, milyen jó partiba házasodott. Később se volt gond, együtt jártak a brigádgyűlésre, soha nem volt vita köztük. Marika néni mindig tudta hol a helye.
Jaj, drága Józsi, de hiányzol, tért vissza a jelenbe Marika néni. Lesimította könnyét az arcáról. Nagyon üres már az élet Józsi nélkül. Pár éve tanácsolták a barátnői, menjen le a nyugdíjasklubba, ott aztán majd barátokra lel. A családja messze van, kint , valahol Angliában, Hiába a két szép unoka és a menye, nem itt élnek, nem lehet csak úgy átugrani hozzájuk. Néha szkájpolnak, vagy mi az, na de azért más ám az, nem lehet ezen a gépen dióssütit küldeni, meg húslevest pláne.
Marika néni fia, János, egy angliai étteremben mosogat, a menye meg takarít egy lencsegyárban. Ritkán jönnek haza, bár mindig küldenek képet a facebookon, hogy merre nyaraltak. Istenem, nyaralás, Marika néni 40 éve nem volt nyaralni. Szanatóriumokba járt ugyan, még amikor Kádár volt a miniszterelnök és talán kétszer a siófoki SZOT üdülőbe is kaptak beutalót.
De ez rég volt.
A lényeg, jól megy a gyereknek. Érdemes volt annyit dolgozni, hogy kitanítsa őt. Villamossági mérnök lett Jánosból, vagy micsoda. Marika néni ehhez nem ért, de jó sokáig járt iskolába a fia. Beszél két nyelven, milyen jó is most, az étteremben a munkatársaival tud beszélni, ha épp nincs nagy forgalom és nincs tele a mosogatótálca.
De hogy szavamat ne felejtsem, Marika néni el is döntötte, elmegy a nyugdíjasklubba, hátha megismerkedik emberekkel, akikkel majd recepteket cserélhet és együtt mehet piacozni. Néha énekelgetnek, bingóznak. JÓ, jó… ez nem olyan, mintha az unokáival tudna játszani. Az unokái Londonban vannak, ott járnak iskolába és a menye egy magántanárt fogadott, hogy azért tanítsa őket magyarul is beszélni. Mert fontos a magyarság, egy nemzet vagyunk, bárhova is vet minket a sors. Igaz, a gyerekek osztálytársai összekeverték Budapestet Bukaresttel, de egy idő után megtanulták, az egy másik ország.
Már megint elkalandoztam, Marika néni lement a nyugdíjasklubbot megnézni, de hála valami égi gondoskodásnak, rossz szobába nyitott be. Igazából a mosdót kereste, de nem volt vele a szemüvege és nem tudta elolvasni mi van az ajtón. Így lépett be Marika néni a CÖF egyik rendezvényére a folyosóról. Egyből ismerős érzés kerített a hatalmába, mintha évtizedeket fiatalodott volna. Nem telt el sok idő és eldöntötte, amikor már nem bírta tovább és elment a mosdót megkeresni, ide még vissza fog térni. Így is történt. Marika néni már három éve CÖF tag. Hetente egyszer, ha a nemzetközi helyzet nem fokozódik, mert akkor többször találkoznak, felveszi a vasárnapi templomi ruháját és lemegy. Megbeszélik, mi történik az országban.
Régebben elég gyakran el is mentek felvonulni, de ez most már ritkábban van. Hiába, a köszvény még a jószándékot se kíméli, egyre nehezebb a menetelés. Nagyon aggasztó, ki foga így megvédeni az országot, ha ők már nem lesznek. Múlt héten is elbúcsúztak Imrétől, szegény, 72 éves volt, egy kórházban összeszedett valami csúnya fertőzést, ahova vérnyomás-beállítás miatt feküdt be. Ebben a korban már soha nem tudhatja az ember, mikor szólítják. Ha menni kell, akkor menni kell.
Marika néni elgondolkozva nézett ki az ablakon. Állítsuk meg Brüsszelt, olvasta a ház falán lévő plakáton. Hogy nem tudnak nyugton maradni ezek a konspirálók, gondolta magában. Fejlődik és szépül az ország, miénk a mező és minden madara az erdőnek és mindig vannak, akik rosszat akarnak nekünk. Az a Soros is, nem hogy vénségére már nyugton maradna, állandóan spekulál. Marika néni lánykorában egy bankár család mellett lakott, ismeri ezt a fajtát. Nem is lett jó vége a settenkedésnek, a szomszédot egy hajnal elvitte a csendőrség. Biztos lopott és spekulált ő is, valami grün volt vagy kohn.. fene se tudja, a kohn az egy torma fajta.. Mindegy. Na de ez is rég volt.
Marika néni döntött, húslevest is enne és meg is kell állítani Brüsszelt. Felvette a telefont, megnyomta az egyes gombot a gyorshívó listán:
-Halló, üdvözlöm kedveském, csak azért hívom, hogy megyek. Persze, persze, Julika unokája majd kivisz minket a reptérre, az adataim megvannak, ugye csillagom? Azt szeretném kérdezni, meddig tart majd Viktor megvédése, utána lesz időm kifutni a piacra? Igen? Jó, holnap találkozunk kedveském! Hajrá Magyarország!
