A világ bűneit felsoroló imával zárta Ferenc pápa a nagypéntek este tartott keresztutat a római Colosseumnál.
Az egyházfő az elárult, megkínzott és keresztre feszített Jézushoz fordulva szégyennek nevezte, hogy a mai világban életünk részeivé váltak a pusztítás és erőszak felvételei, közöttük az elsüllyedt hajóké is.
Szégyennek nevezte, hogy nap mint nap ártatlan nők, gyermekek és menedékkérők vérét ontják, és azokét, „akiket bőrük színe miatt, etnikai hovatartozásukért vagy Jézusba vetett hitükért üldöznek”. Szégyennek nevezte a felelősség előli megfutamodást, az igazságtalansággal szembeni hallgatást, „az adni lusta, az elszakítani gyors” kezeket.
Ugyancsak szégyennek nevezte az egyház testét megsebző, botrányt keltő püspököket és papokat. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak az „emberiség sivatagjában kiáltó szónak” kell lennie. Megemlékezett az erőszak, a közöny és a háború miatt életüket veszítő emberekről.
