Jó pár évvel ezelőtt, valamikor a ’90-es évek vége felé a fővárosban, a Fehér Ház, prózai nevén a Képviselői Irodaház környékén jártam. Figyelmes lettem egy fiatalemberre, aki éppen akkor ült be egy Audi volánja mögé – Budácsik Lajos „találkozása” Rogán Antallal.
Abban az időben még nem sokan furikáztak ezzel a márkával, meg is lepődtem, hogy a 25-30 év körülinek tűnő férfinak vajon miből telhet egy ilyen drága járgányra.
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy miközben írom ezeket a sorokat, elvégeztem egy gyors számolást. Összeadtam-kivontam, mire kijött a végeredmény. Igaz sohasem voltam jó matekból, de azért azt nem volt nehéz kiszámolnom, hogy életem több évtizede alatt elhasznált kocsijaim összértéke meg sem közelítette annak az Audinak az árát. Pedig mint később utána néztem, a kormány mögé ülő fiatalember még csak pályafutása elején járt, egy volt azok közül, akik a fényre vágytak. Nos, így találkoztam – egyoldalúan – egykor először és eddig utoljára, az írásom “hősével”.
Kis befektetéssel nagy haszon – irány a politika
Van más közös is az életünkben. Igaz, hogy az ország két szegletében, de mindketten vidéken születtünk, egy kis faluban éltünk egy ideig. A falusi kötődést gyakran hangoztatta is, bár nem úgy látszik, hogy sok ragadt rá a vidéki emberek által ma is sokra tartott értékekből, úgy mint igazmondás, szerénység, a gyengébbek segítése, tisztesség, becsületesség, egyenesség. Persze, a magához való esze már fiatalkorában is megvolt. Valódi munkahelye talán sohasem volt s rájött, a politika világa az, ahonnan a legkönnyebben vezet út a csillogáshoz, a meggazdagodáshoz. Kis befektetéssel, nagy haszon érhető el, főleg, ha meg is van az a hátsó, amely várja a rajongókat. Mert a karrier útja bizony nem mindig fáklyásmenet.
Mivel nem politikusi életutat szeretnék felvázolni, ezért a mi parasztgyerekünk pályaívével nem szeretnék senkit sem untatni. Maga a jelenség érdekes: hogyan lett néhány év alatt az egykori félszegnek, talán még esetlennek is mondott fiúcskából először gátlástalan és érzelem nélküli megmondóember, a párt ökle, majd a hatalom egyik kegyeltje, aki gyakorlatilag a törvények felett áll. Valószínűleg a nagy adag bizonyítási vágy, ami óriási ambícióval párosult lehetővé tette, hogy “kinője” magát és elérje, hogy egyike legyen a kiválasztottaknak, akik a hatalom “szent tehenei”.
Talán vannak, akik még emlékeznek arra, amikor az ellenzék vezére magyar hangjaként habzó szájjal “luxus baloldalozott”, karakter-gyilkolászott. Írás közben felvillannak képek, akkori megszólalásairól. Rájöttem, kikre emlékeztetett minden egyes alkalommal. A spanyol inkvizíció könyörtelen, gátlások és érzelem nélküli, fanatikus papjaira, akik tízezrével küldték máglyára, az “eretnekeket”.
Plebejus ivadékból luxus jobboldali
Milliók kacagtak rajta később, amikor – valószínűleg világcsúcsot felállítva – egy pár perces beszélgetés alatt, több mint tízszer “keményen dolgozó kisemberezett”. Látszott, mindig túl akart teljesíteni, bizonyítani akarta a gazdájának, hogy megszolgálja a kegyét, érdemes arra, hogy a bűvkörében élhessen. Talán álmaiban, még az utódnak is elképzelte magát.
Egy időre elvonult és egy jelentős városrész első embereként építette, úgymond újrapozicionálta magát. Ehhez feleséget is cserélt, és persze baráti kapcsolatba került sok mindenkivel, üzletemberekkel, a városi legendák szerint, talán még úriembernek nem igazán mondható figurákkal is, és persze, jó nexusba került a Fidesz-világ – talán nem is létező –szürke eminenciásával. Így lépkedett szépen előre, közben az is kiderült, hogy igencsak megszerette a pénzt, a luxust is. Második hitvesével belevetették magukat a celebek világába. Még az egyik kereskedelmi televízió népszerű napi sorozatába is “bevásárolta” magát nejével és ha jól emlékszem a kutyájukkal, Krumplival. Az akkori hírek szerint asszonypajtásának szerette volna ezzel gyerekkori álmát teljesíteni. Idővel még az kiderült, hogy “feltaláló “is lett az egykori falusi fiúcskából – hiába a tehetség, az mindig utat tör magának.
Valami furcsa véletlen miatt a neve mindig olyankor bukkant fel, amikor kétségesnek is mondható ingatlanügyekről, “tévesen” kitöltött vagyonnyilatkozatról, több százezer forintos táskákról, urizálásról volt szó. Így lett belőle, a plebejus ivadékból, luxus jobboldali.
A neje is tehetséges, dolgos luxusfehérnép
Nem szorgos munkája, hanem más “erényei” miatt került mind gyakrabban az elmúlt években a lapok címoldalára. Hol volt már az egykori szerény fiúcska? Élete, a látszat szerint a pénz, és a még több pénz körül forgott, s ki tudja, talán forog ma is. Vajon hogyan lehet még mindig propagandaminiszter a folyamatosan növekvő méretű Pasa parki luxuslakás tulajdonosa, akinek a nevéhez – többek között – a már említett kétes ingatlanügyletek kötődnek. Vajon miből futja a celeb-világban otthonosan mozgó családnak a nagyvilági életre, az asszonyka nagyzási hóbortjaira? Vajon igaz lehet, az egyik hetilapban olvasott legenda, hogy egy fogadáson, mikor a miniszteri feleség belépett az ajtón, a nagy bajszú hatalmasság először káromkodott egy magyarosat, majd annyit mondott: “ezen a nőn több értékes holmi van, mint a feleségem egész ruhatára”.
Tudjuk, hogy a Pasa parki szomszédok közül van, aki – biztosan véletlenül – milliárdos közbeszerzéseket nyert el, a lakótárs minisztériuma által kiírt közbeszerzéseken, de olvashattuk, hogy a “tehetséges” és dolgos fehérnép révén futja helikopterezésre is a kis családnak. Amihez természetesen még az elegáns kastélyhotel elnöki lakosztálya is dukált. Igaza van apának, tényleg nem tehet arról, hogy ügyes üzletasszony a párja. Aki – ahogyan maga fogalmazott – nem több mint egy szorgos méhecskeként dolgozó anyuka.
Aki szarba tenyerel, annak büdös lesz a keze
S a legnagyobb bizniszről, a letelepedési kötvényről még nem is beszéltünk. A mi emberünk valahogyan ismét úgy ügyeskedett, hogy a milliárdok közelébe került. Sok szám jelent meg a különböző portálokon, a többség szerint úgy 80-120 milliárd között lehet az az összeg, amit az offshore hátterű cégek tulajdonosi köre lenyelt s került ki tudja, kiknek a zsebébe ez a hatalmas összeg. Talán sohasem derül ki, hogy egy ekkora üzletnél mennyi lehetett az alkotmányos költség, kik voltak, akik tartották a zsebüket.
Az utóbbi hetekben a hősünk, a néma leventét játssza.
Eltűnt a nyilvánosság elől, úgy látszik a kedves vezető kivonta a forgalomból. Becses neje március 15-én megkötötte a fő-fő szónok nyakkendőjét kecses kezeivel, de hites urát akkor sem láttuk a képen mellette. Arra nem is merünk gondolni, hogy kiretusáltatta a cimborája a fotóról. Úgy tűnik, szereplése árthatna az uralkodó hatalomnak, nem teszik ki annak, hogy esetleg kényes kérdéseket kapjon. Vasárnap ugyan előmerészkedett a napfényre, szűk körben mondott beszédet, jó szokás szerint a médiát kerülte. Úgy látszik, továbbra is gyáván megbújik a főnöke háta mögött, ahogyan a parlamentben mondták, “elvesztette parasztgyerek jellegét”. Valószínűleg még tanulja a leckét: aki kakiba tenyerel, annak szagos lesz a keze.
Budácsik Lajos
