Balog Zoltán ma felköpött, alá állt és mától örökre ottmaradt

Balog Zoltánt nagyjából a rendszerváltástól ismerem. Sokszor szerepeltünk együtt, konferenciákon, rádiós- és televíziós műsorokban.

1995-ben Dunabogdányban volt egy konferencia (Vallásfilozófia a rendszerváltozás korában: A magyar egyházak szellemi helyzete”), amelyen mindketten előadást tartottunk, s amelynek teljes anyaga később könyv alakban is megjelent.

Balog előadásának záró soraiban a teológia jövőjét az alábbi módon határozta meg: „Segíteni az árnyalt, kifinomult, fogékony, bölcs ítélőképességet, nem ítélkezni, hanem ’segédeszközöket’ fölkínálni…” (Vallásfilozófia Magyarországon, MTA Filozófiai Intézete – Áron Kiadó, Budapest, 1995. 114.)

Vagy már akkor sem gondoltad mindezt komolyan, vagy ezt követően, a politika és a hatalom mellé dörgölőzve morálisan, szakmailag és emberileg nulláztad le magad teljesen. Azt az „árnyalt”, „kifinomult”, „fogékony”, „bölcs ítélőképességet” segítetted volna ma is a parlamentben, amiről egykor szónokoltál?

Egy francos nyavalyát!

Miniszterként éppen annak az intézménynek a szétveréséhez adtad a nevedet, s áldoztad fel maradék becsületedet, amely Magyarország talán legkiválóbban működő egyetemeként, hazai és külföldi oktatókkal és hallgatókkal az általad emlegetett „árnyalt”, „kifinomult”, „fogékony”, „bölcs ítélőképességet” vallotta.

Te viszont ócska „segédeszközként” kínáltad föl magad a jellemtelen, aljas és hazug hatalomnak, s azonosulván vele, te magad is jellemtelen, aljas és hazug alakká lettél: hivatásodról vallott egykori nézeteiddel együtt köpted le önmagadat.

Kövessen minket a Facebookon, hogy azokat a híreket is megkapja, amiket az MTI elhallgat!