Már Aczél György alatt sem volt ilyen kultúrterror, mint most

Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója Rainer-Micsinyein Jánosnak, az 56-os Intézet vezetőjének és az intézet további három munkatársának, Sárközy Rékának, Eörsi Lászlónak és Ungváry Krisztiánnak fegyelmit adott, amiért a Terror Háza elhíresült 56-os plakátjával kapcsolatosan a sajtóban nyilatkoztak, holott – így az indoklás – nyilatkozat helyett a sajtómegkereséseket a sajtóosztályra kellett volna irányítaniuk.

Az Indexen megjelent cikkben az is olvasható, hogy többen úgy tudják, miszerint Tüske László nem önszántából osztotta ki a fegyelmiket, hanem nyomásra cselekedett, s lépésével talán megpróbálta védeni a történészeket.

tuske
Tüske László

Tüske Lászlót kb. 45 éve ismerem. Az egyetemen évfolyamtársak voltunk, magyar szakon csoporttársak. Szerettük, kedveltük és tiszteltük egymást. Ő az arabisztika felé orientálódott, én a filozófia és a judaisztika irányába. Nem tartottuk szorosan a kapcsolatot, de mindig tudtunk egymásról: volt, amikor elküldte nekem egy-egy írását vagy annak tervezetét, kikérve a véleményemet, volt, amikor megosztotta velem egy-egy elképzelését, volt, amikor együtt léptünk fel itt-ott, s többször szerepeltünk közösen különféle televíziós és rádiós műsorokban: ő természetesen mindig az iszlámról beszélt, én mindig a zsidóságról és a kereszténységről. Nemrég az OSZK főigazgatójának nevezték ki, s noha valamiért megszakadt közöttünk az amúgy sem túlságosan szoros kapcsolat, ám a kinevezésének szívből és őszintén örültem.

Amit az Index ír, hogy a kiosztott fegyelmikkel tulajdonképpen védeni akarta a történészeket, undorítónak és elfogadhatatlannak tartom.

töri
Eörsi László, Rainer M. János, Sárközy Réka, Ungváry Krisztián

Azzal védte volna leginkább a szóban forgó történészeket, továbbá önmaga becsületét, valamint a szakma tisztességét, ha egyszerűen nem ad fegyelmit. S ha ezért egzisztenciálisan megfenyegették volna, akkor sem lett volna szabad mást tennie. Tudjuk, a szocializmusban a párttagok belülről bomlasztottak, s a beszervezett besúgók is valójában védték, óvták azokat, akikről a jelentéseket írták.

plakát2

Kedves Laci! Nem emlékszem arra, hogy bármelyik közös fellépésünk után, a televízióban vagy a rádióban elmondottakat követően fegyelmit kaptál volna. Miért említem ezt? Ugyanis a négy történész szakmai nyilatkozatot adott: az 56-os Intézet kutatóiként, az adott téma és a témával kapcsolatos emlékezetpolitika felkészült szakembereiként, a legjobb lelkiismeretük és tudásuk alapján mondták el a véleményüket.

Mi a francnak kellett volna szakmai kérdésben az OSZK sajtóirodájához irányítani a sajtó képviselőit?

Te is ezt teszed majd, ha az iszlámról kérdeznek legközelebb? Igaz, Andics Erzsébetnek, akarom mondani Schmidt Máriának az 56-os forradalom egésze messze nem történelmi, hanem kizárólag hatalmi-aktuálpolitikai kérdés. Ha más nem, ez a fegyelmi egyértelműen ezt bizonyítja. S Te adtad a nevedet ahhoz, hogy a hatalom a szakmai kérdéseket átpolitizálja, saját képére és hasonlatosságára átírja, áthazudja, kikozmetikázza, s a vele ellentétes véleményen lévőket megalázza és megbüntesse. Te magad is segédkeztél abban, hogy szájkosár kerüljön a történészekre, ezzel újabb példát statuálva: láthattuk már, hogy járnak a nekik nem tetszően szóló filozófusok, újságírók, sajtóorgánumok, színészek, rendezők stb.: most következnek a történészek.

Laci, ha ezt követően bármilyen szakmai kérdésben megnyilvánulsz, sosem fogok már többé hinni neked.

Nem lehetek biztos abban, hogy azt a cikket, nyilatkozatot szakmai meggyőződésed alapján írtad vagy mondtad, avagy politikai nyomásra, esetleg a sajtóosztály véleményét és állásfoglalását tolmácsoltad csupán.

Kövessen minket a Facebookon, hogy azokat a híreket is megkapja, amiket az MTI elhallgat!