2007 márciusában, 18 évesen részt vettem az állami ünnepségen, a Nemzeti Múzeum kertjében. Egy barátom meghívására mentem el, és hívtam még magammal pár barátomat. Nem szerettem volna, ha édesanyám vállát az aggodalom nyomná, ezért ahogy mondani szoktam, nem bontottam ki az igazság minden részletét arról, hogy hova megyek. Nem sokkal voltunk túl a TV-székház ostromán, ezért nem volt életbiztosítás állami ünnepségekre menni.
A Nemzeti Múzeum kertjébe az állami ünnepség hivatalos megkezdése előtt egy órával hamarabb érkeztünk. Életemben nem láttam ennyi rendőrt. Hatalmas rendőri készültség volt a környéken. Amikor beértünk a Múzeumkertbe, még nem sejtettük, hogy mi vár ránk.
Ahogy telt az idő, a kerítésen túl gyülekezni kezdtek az emberek. Egyre több árpádsávos zászló lengett, és egyre hangosabbak voltunk. Pár perc múlva már a kerítésen csimpaszkodtak a hazafiak.
„Megdöglötök, mocskos zsidók!” – üvöltötte az egyik hősmagyar. Üveges tekintetű fiatalember nagy magyarországos pulcsit viselt. Nem akartam vele belemenni földrajzba, de hiszem, hogy a pulcsiján mai napig nem tudná megmutatni nekem, hogy kb. hol van a Hargita megye.
Egyre többen voltak, és egyre hangosabban üvöltötték felénk, hogy „megdöglötök” akkor azt hittem, hogy át fogják törni a kerítést. Bevallom, 18 éves fiúkén ott álltam, és féltem. Nem is nagyon tudtam figyelni az ünnepi beszédre. Mellettem állt egy kb. 20 éves lány, hosztesz volt. Láttam az arcán lecsurgó könnyeket, szegénykét az őt alkalmazó cég ma pont ide küldte dolgozni.
Nem síppal jöttek, nem fütyülni jöttek, ha rajtuk múlt volna, ott vér folyt volna. A lányé, az enyém és még sok ártatlané.
Hol voltak akkor a Bencsik- és Bayer-féle genetikai hulladékok, hogy felemeljék szavukat a nemzeti ünnep szentsége mellett? Hol voltak Orbán civiljei? Hol volt a jobboldal tisztességes fele? Ja, hát persze, nem voltatok sehol, „dögöljön meg a büdös kommunista zsidó!” – még akkor is, ha csak egy 18 éves gyerek, aki elment egy nemzeti ünnepre. Ott ültetek, és dörzsöltétek a tenyeretek, már képzeletben el is költöttétek az állami hirdetésekből származó bevételeket…
Most meg féltek pár síptól… Nem kell félnetek, hisz már így se hallotok és láttok semmit, ami ebben az országban történik.
