Talán nem túlzás azt állítani, hogy a halászlé készítése nálunk konkrét gasztronómiai attrakció, amelynek olyan komoly invitáló ereje van, hogy képes összerántani az asztal köré a család apraja-nagyját az ország legkülönfélébb pontjairól is. Ugyanakkor, megvallom őszintén, hogy mivel köreinkben mindenki kizárólag a passzírozós, szegedi változatát ismerte, amelynek elkészítése sokkal melósabb, sőt már-már verejtéket követelő, a halleves fogyasztása mostanra gyakorlatilag kizárólag a piros betűs ünnepekre szorítkozott. Idáig! Ugyanis két jó barátom unszolására hétvégén egy teljesen más földrajzi egységről származó, jóval egyszerűbb és autentikusabb típust próbáltunk ki – ráadásul bográcsban, házi készítésű tésztával -, ez pedig nem más, mint a bajai halászlé. Ez eredmény fenomenális, megdöbbentő, arcpirító, mi több, vérlázító! Hogy lehet valami ennyire egyszerű, hangulatos, és észveszejtően jó? – írja a Non Plus Ultra Gasztroblog szerzője.
Hozzávalók:
Halászlé
2 kg ponty
2 nagy fej apróra vágott vöröshagyma
2 ek pirospaprika
2 dl paradicsompüré/ paradicsomlé
2,4 l víz
só
Házi tészta
2 tojás
30 dkg liszt
só
víz
Az előkészületi munka csupán annyiból áll, hogy megtisztítjuk és szétkapjuk a halat, levágjuk a fejét és a farkát, a törzséből pedig szép vastag szeleteket kanyarítunk. A ponty valamennyi részét jól besózzuk, és kicsit több, mint egy órán át hagyjuk pácolódni a hűtőben. Ezt követően a halászléhez szükséges alapanyagokat a paprika és a halszeletek kivételével bepakoljuk egy arra alkalmas, jó mély bográcsba. A dolog esszenciája, hogy a halászlének szabadtéri, fával rakott, lobogó tűzön kell készülnie, szinte semmi másra nem kell figyelemmel lennünk a főzés során, de erre nagyon! Ha a leves elkezd rotyogni, egy evőkanál segítségével szedjük le a habját, aztán mehet is bele a két evőkanál pirospaprika, valamint a halszeletek, „de íziben”! A dolog szépsége, hogy az étel egy óra alatt gyakorlatilag készre fő, ha nem kevergetjük, mint a turmixgép, hanem hagyjuk szépen magától rotyogni, a halszeletek sem esnek szanaszét, köszönhetően a savas hatású paradicsomnak.
Ahogy látható, a bajai halászlé elkészítése tényleg egyszerűbb a pofonnál is, ezért mindenképpen fel akartuk dobni valamivel, ami egy halszálkányival több munkát igényel, és mivel ebben az esetben a leves sűrűségét nem az összepasszírozott halbelsőség adja, hanem a jó minőségű tészta, vettünk egy nagy levegőt, és bevállaltuk, hogy mi (illetve Zsófi, mert én közben konstatáltam, hogy tésztás kézzel nem bírok fényképezni), saját kezűleg gyúrjuk be a levesbetétet is. Szerény véleményem szerint megéri a fáradozást, ugyanis sokkal, de sokkal jobb ízt kölcsönöz a komplett ételnek, mint a bolti verzió. Szóval vegyünk elő egy nagy tésztagyúró tálat, szórjunk bele 30 dkg lisztet, dobjunk rá két tojást, egy csipet sót, egy löttyintésnyi langyos vizet és minden erőnket összeszedve gyúrjuk kemény tésztává. Ha kész, nincs más dolgunk, minthogy folpackba tekerjük, és 15 percig a deszkán pihentetjük. Eközben feltehetjük a tésztafőző vizet a tűzre, ugyanis lobogó, sós vízben kell majd a csíkokra vágott pastát készre főzni olyan 8-10 perc alatt, de csak miután kb. 4-5 mm vastagra nyújtottuk egy méretes sodrófa segítségével, és vékony, nagyjából egy cm-es szeleteket vágtunk belőle. Hogy ne ragadjon össze közben, lisztezzük bátran a tészta felületét.
A nyári bogrács-szezon őrült tempóval hatol be az életünkbe, ha valami igazán tartalmasat és gyorsan elkészíthető ételt szeretnétek a kerti asztalra varázsolni, akkor válasszátok bátran a bajai halászlét, szigorúan házi tésztával készítve! 😉
