Kommunista disznók kapitalista moslékban

Józsi a kurva anyádat – szólt a disznó az ólban, amikor a melós a hajnali etetés helyett csak sokkal később hozta a moslékot. – Már megint bepiáltál, és nem gondoltál arra, hogy a későbbi szalonnát megetesd.. Mi vagy Te – párttitkár? Természetesen a szöveg második fele már nem az irodalmi műből származik, az én kútfejemből pattant ki a szikra. Ma már a disznók is arról beszélnek, hogy milyen nehéz volt a sorsuk a kommunista időszakban…

Azok a büdös disznók azokban a rohadt években ott híztak szép kövérre a magán és állami, vagy szövetkezeti ólakban. Sírtak is rendesen, mert tudták, hogy amikor eljön az ideje, és elérik a vágósúlyt, akkor eléri őket a böllér kése. Ott lesznek felhasogatva a HENTESPULTOKON, és gyönyörű testükből hurka, kolbász, sonka, szalámi lesz, amit majd, az ostoba proletárok a panelekben jóízűen felzabálnak. Tenni ellene semmit nem tudtak, csak bánatukban ettek, és ettek.

Nem tudhatták, hogy időközben számukra is megváltozik a világ képe. A nyugati gazdagság átterjedt Keletre is, és az egykoron pórnépek is egyre finnyásabbak lettek. Elfogadták a nagy szövetségesek állatvédelmi törvényeit, és a disznóólat komfortosították. A disznók egyre jobb életkörülmények közé kerültek, míg a dolgozó emberek szépen sorba, az utcára, mert lakóházaikat elvette a bank és a politika. A szerencselovagok, akik csak addig voltak kommunisták, és azok kiszolgálói, amíg az érdekük ezt diktálta, szép lassan a disznók pártjára álltak…

Átkozták azt a rendszert, amelyben a disznókat halomra vágták, és a legszegényebbek is felzabálhatták. Arról nem beszéltek, hogy közben ők sem jártak rosszul, hiszen az egyszerű emberek elől vették el a húst, a tejet, a kenyeret – és vele a munkát is. Kinőtték magukat, és EMBERDISZNÓVÁ váltak. Szidták azt a rendszert, amelyben díjmentesen tanultak, ahol a szüleik címzetes párttitkárok, vezetők és forradalmárok voltak, felelőseik annak, hogy a sok disznó – sokszor feleslegesen is – a vágó hidra került. Maguk is ott voltak a vezetés valamelyik fokán, élvezték a hatalmat, de többre vágytak.

Mertek nagyokat álmodni, és elhatározták, hogy megdöntik azt a rendszert, amelyben két pofára zabálhattak a jóból. Az átkos jólétet, biztonságot sikerült szétverni, és sok–sok hazugsággal elhitetni az ifjúsággal, hogy hőstett volt az, amit alattomban elkövettek.

A DISZNÓK jól jártak. Híztak békésen az ólban, és már nem kellett rettegniük attól, hogy bármelyik pillanatban jöhet a kegyetlen böllér. Nem jött, mert nem voltak HÚSZABÁLÓ proletárok, sokuknak még száraz kenyérre sem jutott. Elvesztek a munkahelyek, csak közmunka volt, abból pedig disznótoros vacsorára sok millió embernek nem jutott…

A volt párttitkárok gyermekei, és egykori KISZ-titkárok közben bejutottak az ország politikai vezetésébe és átvették a hatalmat. Haveroknak, gyermekkori játszótársaknak passzolták át az állattenyésztést. A disznók ismét veszélybe kerültek. Felmerült annak lehetősége, hogy csak azért kerülnek majd vágásra, hogy orosz szalonna legyen belőlük. A húst és zsírt is eladták már akkor, amikor még a malacka kicsike és szopós volt. A szopás azonban a tenyésztőkre maradt. Az a gaz Nyugat, ahonnan minden rossz elindult Kelet felé, megakadályozta, hogy egyetlen disznósonka is bekerüljön a nagy piacra – ott Moszkva környékén… Ismét sok lett a disznó, ami már nem állami és szövetkezeti tulajdonban volt, és eladni a sok szegénynek nem lehetett. Ezért az új politikai vezetés ÁFA-csökkentést hajtott végre, fogyott is a disznó egy jó darabig, sírtak az ólakban, de aztán… Amikor már a létszám nagyon kicsike lett, az árak majdnem a duplájára szöktek és most, vígan élhetnek, míg nem jön a böllér – KÉNYSZERVÁGÁSRA. A szegényemberek ismét nem zabálhatnak, csak nézegetik a húst a pulton, mint múzeumban a királyi korona másolatát…

A csirke és szárnyas jószágok árát is csökkentették, de jött az a fránya madárinfluenza és most már még csirkelábat sem lehet olcsón kapni…

Sok disznó esett áldozatául annak a mocskos rendszernek, ahol az emberek felelőtlenül felzabálták a jövőjüket, ahol a gyermekek tanulhattak normális tankönyvekből, és ahol nem lakoltatták ki azokat, akik önhibájukon kívül nem tudták fizetni a rezsit, vagy a banktartozást…
Az egykori pártitkárok és gyermekeik, akik mindig az élen jártak a nagy zabálásban, most sem olcsójánosként élik azt a nyomorúságos életüket.

Szidják, és ócsárolják azokat, akik megpróbáltak EMBEREK maradni a zivatarban, ernyőt nyújtani az eső és szél elől azoknak, akik arra rászorultak.

Osszák a vagyont, a pénzt a haveroknak, és sokkal gonoszabbak, mint az egykori földesurak, grófok bárók, akik adtak az oktatásra és a kultúrára is. Ezek, csak az orrukat vakarják, és kiáltanak bele a vakvilágba. Vannak, akik beveszik a maszlagot, mert nekik is csurran-cseppen valami a zsiradékból, amit belőlünk nyernek. Nem emberek ezek, hanem mocskos disznók, akik beszélnek, mások pedig tapsolnak nekik. Megváltozott a világ. A disznók diktálnak, és az emberek húsán, vérén híznak egyre kerekebbre, amíg szét nem durrannak…

„Hogy az élet az erősebb – igazság, de minden gyávaság alapelve” (Camus).

EMBEREK! Ti, akik most a disznók helyét foglaljátok el azok miatt, akik a szerepcserét vezényelték, térjetek már észhez! Törjünk ki a mesterséges ólból, és a disznókat tereljük vissza oda, ahova valók!..

A disznó miattunk van. Nekünk, embereknek kell élvezni azt, ami később belőle lesz, vagy amit készíteni kívánunk. Ne engedjük magunkat felzabálni.. Most a disznók álmodnak nagyokat. Mi pedig nézzük, támogatjuk, vagy tiltakozunk! A tiltakozást nem kedvelik, attól rettegnek!

Merjünk hát szólni, mint egykor az irodalmi műben is tette az a bizonyos malacka:

A kurva anyáddal szórakozz, ne velem! Ne álmodozz akkor, amikor velem kellene foglalkoznod, és nem a javaimat akarnod. A javaimat már mind elvitted, az életemet már nem adom…!

2017 a disznók lázadásának éve lesz?
Villás Lajos

Kövessen minket a Facebookon, hogy azokat a híreket is megkapja, amiket az MTI elhallgat!