Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.
Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.
Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!
Egy vezető kerítést vág, hogy szabadok legyünk, a másik ugyanazt felépíti, csak azt mondja, ez a szabadság kerítése lesz. A saját szabadságunké azok ellen, akik kívül vannak. De valójában mi vagyunk a rabok.
A fiatalok összejöttek. Energikusak, erőteljesek, de nem akarnak sportversenyt. A nagyurak már öregek és trottyosak, ők nem tudják, mit akarnak, de megvárják, míg eldönti a nép. Miután megszületik az eredmény, és ők is eldöntik, hogy ugyanazt akarják, mint amit az emberek hallani akarnak, de mégsem akarják, hogy ők mondják meg, mit akarnak. Nem akarásnak nyögés a vége, és mindig mi nyögjük, hiszen fejtetőn állunk már egy ideje.
Elszédültünk már? Még mindig tótágast áll a világ, folytatjuk a műsort:
Ha bliccelünk, beégünk, ha metrózunk, elégünk. Ha jegyet váltunk a négyesre, arra gondolván, hogy akkor egy kicsit visszafordulhatunk a normál helyzetünkbe, rájövünk, hogy kilopták alólunk az egyensúlyunkat, és újra földhöz vágódunk.
Milliárdok hiányoznak, de milliárdokat szórunk el. Szájról szájra, zsebből zsebbe mennek a pénzek, és végül a szép uszoda helyett csak egy közlavórt kapunk, amiből a cápák már kiették a halakat is.
Beszámolunk vagyonunkról, de kifelejtünk egyes részleteket. Fejen állva nehéz írni. Hagyjuk is inkább a bánatba, majd lesz valahogy. Elszívunk inkább egy jó kubait még a régi idők emlékére, amikor más színben pompáztunk, de mivel minden a másik oldalára fordult, mi is máshova helyezkedtünk. Aktáink pedig a világ fejtetőre állásával örökre eltemetődtek az összedőlt szekrények romjai alá.
Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.
Felhasznált szövegek: Örkény István: Arról, hogy mi a groteszk című művéből
