Egy bizonyos Párkányi Eszter (képünkön) a Mandineren a Momentum fellépését „igazi ballibsi”-nek nevezi.
Aztán a Momentumot egészségügyi kontextusba helyezve bejelenti, hogy „hánynom kell tőletek” (a hányást a csecsemőkorban bukásnak szokás nevezni), végül Budapestnek és az egész földkerekségnek szóló elemi erejű (piramidális) bejelentést tesz, hogy tudniillik „a neveteket mától csupa kisbetűvel írom le.”
Párkányi Eszternek csendben javaslom, hogy mielőtt belekezdene a nevek kisbetűs leírásába, olvassa végre el azt a remekművet, amelyet eddig – úgy tűnik – elkerült.
Abból megtudhatja, hogy valakinek ott is csupa kisbetűvel írták le a nevét, amelyet aztán később érvénytelennek minősítettek, az illetőt valóságos hősnek nevezték, s csupa nagybetűvel írták le újra a nevét.
Az ő nevére – talán Párkányi Eszter kivételével – mindenki emlékszik. Ám annak a nevére, Leszik jegyzőére, aki csupa kisbetűvel írta le azt a nevet, már a kutya sem.
