A tegnapi évadnyitó „szenzációja” volt a magyar miniszterelnöknek a Jobbik elnökéhez intézett, önmagához mérten stílusos beszólása. Vona az olimpiai katyvasz apropóján betámadta Orbánt, hogy a kérdéssel kapcsolatban ne bújjon Tarlós szoknyája mögé.
Orbán a tőle megszokott felcsúti tömörséggel válaszolt Vonának, hogy nem ő szokott más férfiak szoknyája mögé bújni. A nagy derültséget keltő szellemességre már nem adott válaszlehetőséget Kövér László házelnök Vonának, mivel – véleménye szerint – nem áll(t) fenn a személyes megtámadtatás esete.
A magyar országgyűlés színvonalát jelző villongásra rögtön lecsaptak a szakértők és megszakértették a történteket.
Lakner Zoltán, politológus:
„Nekem aztán igazán nem kenyerem Vonát védeni, de aki másvalakit egy politikai vitában vélt identitásával támad, mert más „érve” nincs, illetve a „tisztelet kultúrája” jegyében – hogy a plafon nem szakad le – sértésnek szánja a melegséget, az semmiben sem különbözik a szélsőjobboldaltól.”
Török Gábor, politológus:
„Azt gondolom, hogy ez sokkal inkább egy zsigeri reakció volt, nem pedig egy jól megtervezett. Ez nagyon szokatlan mind a miniszterelnök korábbi pozíciójától, mind általában a kormányfői pozíciótól. Ez csak az ellenzéknek jó”.
Szigetvári Viktor, nem politológus:
„Orbán Viktor gyáván és méltatlanul beszólt Vona Gábornak. Kocsmai színvonalon tett egyértelmű utalást a Jobbik elnökének hazug módon, lopott adófizetői pénzből terjesztett szexuális identitására.
Gyakorlatilag csak abban értek egyet Vona Gáborral a politikában, hogy Magyarország fővárosa Budapest. Ettől még szolidaritásomat nyilvánítom ki a szélsőjobboldali politikussal, mert senki sem szolgált rá semmivel egy ilyen gyalázatra.”
Vona Gábor, nem politológus, de érintett:
„A minden alap nélküli homoszexuális vádaskodás úgy tűnik, hogy a kormányfő számára valamilyen rejtélyes okból személyes rögeszmévé vált. Természetesen nem kívánok Orbán Viktornak erre a szintjére lesüllyedni. A stílus maga az ember. Én továbbra is a higgadt és kulturált vitákban hiszek, legyenek azok bármilyen kemények.”
