Szerdán este, de legkésőbb a csütörtöki nap folyamán Orbán Viktor és Tarlós István újból találkozik, és megvitatják az olimpiai kérdéssel kapcsolatos további szükséges teendőket – azok után, hogy egyszer már megvitatták pénteken.
Beindult a sumákolás és az összevissza beszélés a kormányoldalon az olimpiai blöff miatt, pedig alapvetően roppant egyszerű az eset, csak a klasszikus kérdést kell feltenni: kinek az érdeke..? Mind az aláírásgyűjtés, mind a népszavazás álma, mind annak kilövése.
Meglehet, tabut döntünk, de mindez kizárólag a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor politikai érdeke így s ebben a formában – most attól tekintsünk el, hogy természetesen mindannyiunk öröme, hogy megúszhatjuk az elmebeteg adósságvállalást, de ez tudott volt már a kezdetektől minden háztartást vezető ember számára is. Mégsem sikerült semmissé tenni az abnormális orbáni monomániát sőt, ironikusan beleszoktunk, hogy hát ez van, hülyék vagyunk oszt jónapot.
Hirtelen mégis megtörtént, ami ellen józan ésszel és fásult energiával próbáltak hadakozni civilek és hozzáértő szakemberek hosszú időn keresztül, sikertelenül. Most mégis megtalálták a módját, hogy az egyre nyilvánvalóbban érlelődő olimpiaszervezési botrányból
a lehető legkisebb presztízsveszteséggel, de kihátrálhassanak s egy egyre inkább formálódó botrányt megúszhasson a sajátjai előtt egy eleve vesztésre ítélt szeptemberi olimpiai helyszínválasztással.
Orbánról sajnos mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy hülye lenne – felmérte, hogy félévvel a választás előtt egy ilyen pofáraesést azért nem engedhet meg magának, mert már nem lenne idő feledtetni a választásokig – túl nagy a kockázat. Zöld utat kapott a aláírásgyűjtés.
Orbánnak a legjobbkor jött a népszavazási kezdeményezés, amit ráadásul feltétlenül meg sem kell tartania – Tarlóssal visszavonathatja a pályázatot s így, mint aki figyelembe veszi az emberek akaratát, elébe szaladhat még a számára esetleg kudarcos népszavazásnak is – pedig annak ellehetetlenítésére is volna még egy-két trükk, lássuk be – de Orbán inkább biztosra megy, mint mindig.
Milyen szarkavarást sikerült összehozniuk a kezdeményezőknek pár nap alatt…?
-Valamilyen égi sugallatra Tarlós még az aláírásgyűjtés pontos adatainak ismerete nélkül sietve nyilatkozik pénteken, hogy erősen meggondolja a pályázat visszavonásának a lehetőségét.
-Még aznap Orbán üzent, hogy az olimpia nem az ország, hanem Budapest ügye.
-Orbán üzent, hogy nem üzent ilyet.
-Tarlós és Orbán állítólag megállapodtak pénteken, hogy Tarlós elviszi a balhét egy 2019-es főpolgármesteri újrajelölésért.
-Tarlós és Orbán állítólag nem beszélt ilyesmiről, de ismerik egymást.
-Kósa kinyilatkozott, hogy „az olimpia Budapest ügye, az olimpiát városok rendezik, nem kormány, nem parlament.”
-Tarlós visszaüzent Kósának, hogy „egyenesen arcátlanság, ahogy az olimpiarendezés ügyében Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője Budapestre, a fővárosi önkormányzatra hárítaná a felelősséget.”
-Kósa hétfőn már úgy értékeli saját nyilatkozatát, hogy ő nem úgy értette, hogy a kormánynak ne lenne dolga az olimpiával, hanem csak azt mondta, hogy a pályázat visszavonásának “a főváros az ura”. Szerinte egyszerű félreértésről van szó.
Mindeközben az olimpia egyik plakátarca, Szilágyi Áron hirtelen szintén egyetért a népszavazással, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom energikus vezetője hirtelen úgy látja, hogy nyilván nem volt sikeres a társadalmi egyeztetés és a reklámkampány az olimpia körül, az eredmények magukért beszélnek.
Mindenki hátrál, menekül, ott se volt – mintha csak a megfelelő alkalomra vártak volna, ami pénteken nagy megkönnyebbülésre el is érkezett.
Arra ugyanis sürgősen ki kellett találni valamit, hogy kifutóban vannak az uniós keretek, 2017-re eleve 1166 milliárdnyi hitelfelvételt irányzott elő Varga Mihály – tehát ennél csak magasabb lesz – s hogy milyen gazdasági romokon próbálják megnyerni a 2018-as választásokat – ebbe már nem fért bele egy olimpiai blöff költségvetése.
Orbán ismét sikeresen adja elő Michael Jackson tánclépéseit: úgy lép előre, hogy közben hátrahalad.
