Meghalni se éri meg, háromszázezernél kezdődik egy temetés, és csak drágább lesz

(Kép: Gyászhuszár)

Magyarországon a keresetekhez képest drága a temetkezés. Még úgy is, hogy majdnem mindenkinek van/volt olyan idős rokona, aki – miután szerencsésebb helyzetben az unokáknak már félretett – a saját temetésére spórol. Ez rendkívül becsülendő dolog, ugyanakkor szívszorítóan fájdalmas is.

A kor előrehaladtával a halál gondolata is egyre inkább része lesz a hétköznapoknak, így nem csoda, ha az aki megteheti félre tesz, ezzel is enyhítve az anyagi terheket hozzátartozói számára.

Egyedülálló, vagy nincstelen emberek számára azonban ez nem opció, akinek a napi megélhetés is gondot okoz, az a másnapra valót is nehezen kuporgatja össze, nem, hogy még félretegyen az örökkévalóságnak.

A szerencsésebbek tudnak némi pénzt félrerakni, és van, aki eltemesse őket. A hamvasztásos, szórásos szertartás a legolcsóbb, a koporsós temetés a legdrágább. És nem csak az eljárást fizetjük meg, vagy magát az urnát, vagy fa koporsót, de pénzbe kerül a szertartás, a temetés, maga a sírhely-bérlet, a virágok, stb.

A temetkezés költségei pedig évek óta nőnek, egy új szabályozás a rendezetlen számlázási körülményeket „fehérítené” ki, ami a gazdaság számára előnyös, azonban ez csak tovább fogja növelni az árakat.

A temetőkre és temetkezésre vonatkozó kormányrendelet alapján a temetkezési vállalkozásoknak január óta kötelező részletes számlát adniuk az általuk nyújtott szolgáltatásról, áprilistól már a gépi számlázás sem mentesül a kötelező számlatartalom alól – mondta Puskás Béla, a Dél-dunántúli Temetkezési Egyesület elnöke szerdán Budapesten, az Országos Temetkezési Konferencián.

Az új számlázási rendszer, amely körülbelül 450-500 temetkezési vállalkozást érint, lehetővé teszi a temetkezési szolgáltatások és kellékek tételes összehasonlítását, ezáltal azt, hogy a megrendelő a színvonal alapján válasszon szolgáltatást – hangzott el a konferencián.

Puskás Béla, a Dél-dunántúli Temetkezési Egyesület elnöke a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete (MATESZSZ) és az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) által szervezett konferencián az MTI-nek elmondta: a vállalkozók eddig a tevékenység egy részét gyakran nem jelenítették meg a számlán. Ezzel pedig fennállt a lehetősége annak, hogy bizonyos tételeket csak részben számoljanak el, amellyel piaci előnyt szerezhettek, ugyanakkor megkárosították az államot.     

Egy több tételből álló átlagtemetés összköltsége Magyarországon körülbelül 300 ezer forint. Ennek áfatartalma mintegy 80 ezer forint, a fennmaradó összegből biztosítják a kellékeket, a temető használati díját, a szolgáltatást – fejtette ki Puskás Béla. Vannak kötelező díjak is, amelyeket helyi, egyházi rendelet vagy a temetőtulajdonos által megszabott feltételek szerint kell megfizetni – tette hozzá.

Horváth Zsuzsanna, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének (MATESZSZ) jogásza rámutatott: a temetési kellékek árai között jelentős különbség lehet, amelyet csak a részletes számla tud megmutatni, ez is indokolta az új számlázási rendszer bevezetését. A gépi számlát adók a szükséges szoftver beszerzésére tekintettel március végéig kaptak haladékot a jogszabálynak megfelelő részletes számlák nyújtásához.

A temetkezési vállalkozások évente 130 ezer temetést intéznek, ez alapján kalkulálva a temetkezési piac Magyarországon eléri a 39 milliárd forintot. A temetkezési vállalkozások mintegy 5500 temetőt üzemeltetnek, a tevékenység sok esetben keveredik a temetkezési szolgáltatásokkal.

Az önkormányzatoknak gyakran nincs forrásuk a temetők fenntartására, ezért ezt általában ráterhelik a szolgáltatóra, amely a szolgáltatás árából próbálja előteremteni a szükséges költségeket.

MTI alapján

 

Kövessen minket a Facebookon, hogy azokat a híreket is megkapja, amiket az MTI elhallgat!