A budapesti nagyvállalati multik vezetőinek élete egy verkli, nem szól másról, csak a gyors örömszerzésről. A legjobb autókra, csúcsmobilokra és egy saját titkárnőre vágynak, akit időnként megkefélhetnek. Zacher Gáborral készült interjú az egerhirek.hu oldalon jelent meg Körmendi Gábor közreműködésével.
Kedden délután dr. Zacher Gábor toxikológus az Előadások Napja alkalmából tartott előadást a Kepes Intézetben a különböző tudatmódosító szerekről, a legfontosabb mondanivalója pedig az volt, hogy merjünk nemet mondani.
– Tessenek merni nemet mondani. Habár itt a belvárosban délután kimondani azt, hogy nem, egyáltalán nem bonyolult, de szombat hajnali fél 2-kor ezt megtenni, közel sem olyan egyszerű -mondta Zacher Gábor. Mint kifejtette, a szociális minták átöröklődnek, neki is van egy 20 éves fia, és némi negatív felhanggal néha azt mondják róla, hogy pont olyan, mint ő. – Saját magam jelenek meg olykor benne, és ez néha gáz – vallotta.
Sok családban azonban tabu a kábítószerekről beszélni. – Azt gondolom, hogy a fiam, Bendegúz nem próbált ki semmit, de tudnék róla, ha használt volna valamit. Alkoholt fogyaszt, de az ő élete nem lehetett egyszerű, hiszen a vezetékneve ugyanúgy Zacher, és a szerhasználat kapcsán más az értékelése a haveri körben, de maguk a szerek őt nem is érdekelték. Én sosem beszéltem vele konkrétan erről a témáról, csak vittem haza történeteket, meséltem és próbáltam olyan szociális mintát mutatni neki, amit ha követ, talán nem fog vakvágányra futni az élete, már ami a kábítószer és az alkoholfogyasztást illeti – részletezte.
Dr. Zacher Gábor a legismertebb toxikológus hazánkban, aki ezért már-már mémmé vált. – Akiből mém lesz, arra odafigyelnek. Nem arról van szó, hogy valaki ne igyon, ez baromság, mi is pontosan ugyanúgy ittunk, viszont ezt hajlamosak vagyunk mi, felnőttek elfelejteni, hiszen 40 év egy kamaszkori berúgást aranyanekdotává szelídít. Azt gondolom, hogy talán az én arcom figyelmeztetheti a fiatalokat, hogy érdemes a határokat meghúzni – mesélte.
Kitértünk a budapesti, nagyvárosi multinál dolgozó elitre is, ahol a legdrágább szereket használják. A kokain beszerzése ezekben a körökben státuszszimbólum. – Ez mindig így működött. A kokainos rétegbe nagyon nehéz belelátni, roppant zárt közösséget alkotnak, úgy gondolják, hogy a pénz mindent megold. A mai világunk a gyors örömszerzésről szól. Van 5 percem egy aktusra benn a budiban, egy csík kokain után 3-4 órán keresztül pörgök, mert a hétköznapom egy verkli, ami nem a túlélésről, hanem az előrelépésről szól. A legjobb autót, a legjobb telefont szeretnék ezek az emberek, egy saját titkárnőt, akit időnként meg lehet kefélni az íróasztalon, ehhez persze párnázott ajtós iroda dukál. És természetesen olyan fizetés és bónusz, amiért megéri az embernek harcolni – fejtette ki.
