Becsületemre mondom, nem Gyurcsány politikai ambíciói érdekelnek, sem taktikája, sem retorikája, csupán baromian zavar, hogy most már ő is gonoszként emlegeti politikai ellenfelét.
Biztos, hogy jó ez a manicheus dualizmus, ez a totálisan szimplifikálódott politikai diskurzus, amely a Jó és a Gonosz (Summum Bonum, Summum Malum) apokaliptikus-üdvtörténeti küzdelmével látja azonosnak a politika terepét? Az ellenfél (ellenség) a Gonosz, nekem pedig küldetéses-megváltói szerepem van, s aki ezt nem fogja föl, akinek erre nincs szeme, nincs füle, az ugyancsak a Gonosz elkötelezettje.
A racionális elemzés helyet cserél az irracionális ködösítéssel. Jó lenne rájönni végre, hogy nincs patás, szarvas Gonosz, hanem van egy nagyon is e világi alak (a gonosz banalitása) és annak nagyon is e világi módon kiépített rendszere, akit és amit nem transzcendens eszközökkel kellene legyőzni, hanem e világi politikai tudással, felkészültséggel, koncepcióval, vízióval, hitelességgel, ötletességgel, szellemmel, tudással, profizmussal, kommunikációs ismeretekkel és azok alkalmazásával, kikezdhetetlenséggel, jól megválasztott társakkal stb.
Persze, ha mindez nincs meg, marad a hárítás, s a transzcendens erőkre való mutogatás. Valamint a sors és a bal sors emlegetése. Akit régen tép.
