Nyakig gázoltunk a nyomorban – a fél országot végiggyalogoltuk az éhezőkkel

5 évvel ezelőtt én is részt vettem a Miskolcról Budapestre induló első éhségmeneten. 2012-ben akkor még csak Borsod Megyéből, az azt követő évben az ország minden tájáról indultak menetek Budapestre, hogy követelésüknek, így adjanak hangot. A követelés egyszerű volt: munkát, kenyeret, tisztességes béreket.

2 alkalommal gyalogoltam fel Miskolcról Budapestre. Istennek és a sorsnak hála, nem volt se kenyér- se munkaproblémám. Akkor 23 éves fiatalemberként úgy gondoltam, hogy ott a helyem.

Hánytam a budapesti értelmiségtől, akik kávézókban tanakodtak a nyomorról. Aztán évente egyszer elmentek valahova megnézni pár cigányt, csináltak róluk néhány képet, és utána megint tanakodnak, hogy jaj, mekkora a szegénység. Tanakodtak, írtak, elemeztek olyan emberek életéről, akiknek a helyzetét nem is ismerték. Olyan emberek, akik több sushi étteremet ismernek, mint melós embert, majd ők megoldják a problémákat.

Hánytam a budai zsúrfiús fideszes nyikhajoktól is. Akik mindennél és mindenkinél jobbnak gondolták magukat. Politikusok, akinek az órájuk többet ér, mint pár borsodi család teljes vagyona. Akik beköltöztek az elefántcsont-tornyukba és nem is akarták meglátni, meghallani a nyomorgók millióinak a kiáltását.

Szívből gyűlöltem és gyűlölöm ma is azokat, akik valami romantikus dolgot látnak a szegénységben. Akiknek a szegénység nem jelent semmit, mint statisztika, akik nem tudják, hogy a számok mögött emberek vannak. Ma is vallom, hogy a szegénységnek nincsen romantikája, statisztikája a szegénység nem más, mint halál. Szépen lassan megöli az ember lelkét, önbizalmát, külsejét, teljes lényét.

Ezekkel az érzésekkel a szívemben indultam el, hogy fővárosiként szolidaritást vállaljak a vidék Magyarországával. A menet ötlete egy Tóth Imre nevű kohász fejéből pattant ki. Legjobb barátja nem bírta tovább a nincstelenséget és a nyomort, felkötötte magát. Imre talált rá, és ő is vágta le a kötélről. A menetet barátja emlékének ajánlotta. Több ellenzéki párttól is kért segítséget a menet megszervezéséhez, de mind elhajtották. A Jobbik például azért, mert nem örültek neki, hogy a menetben lesznek cigányok is. A szocialisták felkarolták az ötletet. Minket nagyon nem érdekelt, hogy vannak-e cigányok vagy nincsenek.

Első nap éjszaka a szállásunkon sokat beszélgettem Imrével, aki munkanélküli volt. (Manapság nem kellenek a kohászok ennek az országnak.) Amíg élek nem felejtem el, amikor könnyes szemmel beszélt nekem arról, hogy milyen jó kohásznak lenni.

Mindenfajta- féle ember volt a menetelők között. Voltak közmunkások, munkanélküliek, néhány diplomás. Az ember fia menetelés közben jobbára csak beszélgetni tud. Rengeteget beszélgettem a többiekkel, akik útközben menettestvéreim lettek. Mindig úgy éreztem, hogy 2 lábbal állok a földön. De pár történtet hallva az az érzés fogott el, hogy meztelenül állok a 15 fokban, az útszélén. Embereknek a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy rendszeresen éheznek. Kicsit szemlesütve, de elmesélték, hogy hogyan kell elbújni a mezőőrök elől a falopás közben.

„Anyám nagyon beteg. Választhatunk: kiváltjuk anyunak a gyógyszereit vagy elmegyünk a fáért”

Csillogó szemekkel meséltek nekem arról, hogy szinte ünnepként várják a tavaszt, mert akkor sokuknak már nem kell választani, hogy egyenek vagy fűtsenek. Szinte mindenki a rendszerváltás előtti időkről nosztalgiázott. Amikor a gyárakban, építkezéseken dolgoztak és ki is fizették őket.

„Mondhatja nekem a sok köcsög politikus, hogy milyen jó nyugaton, meg milyen szar volt az átkosban élni. Én azt láttam, hogy jöttek a nyugatiak, bezárták a gyárainkat, aztán meg kibasztak az utcára, nem kellettem senkinek”

Ekkor értettem meg valami nagyon fontos dolgot. Sokat gondolkoztam rajta, hogy az emberek miért nem állnak ki jobban a demokratikus értékekért Orbánnal szemben. Szemlesütve be kellett valamit, hogy valljak magamnak.

A demokrácia és a rendszerváltás milliók számára nem más, mint a nyomor fogalma”

Milliók kerültek a vadkapitalizmus markába. Továbbképzés és segítség nélkül honfitársaink milliói maradtak kiszolgáltatottak a nagy cégeknek. Pár politikusnak azért ajánlani tudnám, hogy éhes embernek meséljen egy kicsit a demokratikus intézmények fontosságáról.

A 2 menet alatt rengeteg új emberrel ismerkedtem meg és új barátságokat is kötöttem. Amíg élek, hálás leszek borsodi szocialista barátaimnak, hogy felkarolták ezt a kezdeményezést.

Sokan kérdezik tőlem a mai napig, hogy volt-e értelme a meneteknek és hogy értünk-e el vele valamit? Ezt szoktam rá válaszolni:

A menet előtt nem volt közbeszéd tárgya a gyermekéhezés, a közmunkások helyzete. Szinte agyon volt hallgatva, hogy milliók éltek és élnek a mai napig létminimum alatt. Ez a menet volt az, ami felszínre hozta azokat a problémákat, amiket az emberek a legjobb esetben le se szarnak. Megmutatta, a Fidesz igazi embertelen arcát, hogy milyen kicsinyes, alattomos módszerekkel próbálták elhallgattatni és besározni a menetben résztvevőket.

Örülök, hogy részt vettem és részt vennék ma is. A menet sokakat megtanított arra, hogy álljanak ki önmagukért, a családjukért, a jogukért, hogy emberhez méltó körülmények között tudjanak élni. És, hogy nekem mit jelentett a menet? Röviden összefoglalva ennyi tudnék csupán mondani: bölcsebb lettem.

Bihal Dávid

Kövessen minket a Facebookon, hogy azokat a híreket is megkapja, amiket az MTI elhallgat!