Minek..? Kinek..? Sőt: most a Nagy Imre-szobrot akarnák eltakarítani..?
A 2010 óta tartó destruktív, revizionista, agresszív – összességében görény izmozás a fővárosiakkal újabb einstandban nyilvánul meg.
Az erőfölényben lévő paraszt Pásztorok az utolsó repedt üveggolyót is elveszik a védekezésre képtelen gyengébbektől, Papuskám, a Kossuth térből lassacskán már csak a tér marad.
A mai napig érthetetlen az a történelmi gyökérgyártó sunyi horthysta zavaros koncepció, amivel-amitől-amiért valamelyik idióta fideszes kispöcsű kitalálta, hogy attól lesz nagy – neki -, ha egy fasiszta-militáns időszak szellemét idézi meg az ország terén.
Ennek örömére 2010-ben mocskos csizmában kitrappolt a Fidesz a Kossuth térre, a Károlyi szobrot seggbe rúgták, az összes komcsi fát kivágták a gyökerek, hogy gyökere se’ maradjon az általuk megélt múlt kulisszáinak, amiben nem mellesleg felnőttek, miután felmásztak a falusi dagonyából, s egy olyan történelmi giccskulisszává tették a Kossuth teret, ami Andy Vajnának is becsületére válna, de maga Kossuth szégyenkezve emigrálna.
Mindezzel egy olyan, visszavonhatatlanul álságos műtörténelmi tradíciót próbáltak megteremteni a betonrengetekben kornyadozó, rég az esztétika s a művészet szemétdombjára került szoborcsoportok közt csattogtatva a csizmáikat, mely korszakot soha a büdös életben meg nem élték, nemhogy tradicionális múltként évődhetnének rajta.
De még apjuk-anyjuk sem. És ez, amit ott műveltek, minden szimbolikus politizálásuk tudatosan megtervezett és kivitelezett pöcegödre, szimbóluma, örök szégyene lett és a szégyen sajnos mindannyiunké.
De, mint általában a közéleti pszichopaták, ők sem tudnak leállni.
A Kossuth tér és környezete további felújítására alapítottak kiemelt állami projektcéget 505 millió forintból – írta mai számában a Világgazdaság. Arra ugye emlékszünk, hogy a „kiemelt állami” az nagyjából azt jelenti, hogy senkinek semmi köze hozzá, ki, mit, miből és mennyiért csinál a Kossuth terünkkel.
Such György, a cég felett tulajdonosi jogokat gyakorló Országgyűlés Hivatala főigazgatója elmondta: a Kossuth tér átalakítását az OH vezényelte le, és ahhoz méltóan szeretnék elvégezni a környező állami tulajdonú épületek és környezetük felújítását is.
Nem haszontalan felfigyelni Such újabb pragmatikus alkalmazkodóképességére: ő, aki bár a kilencvenes évek elején az akkor még nyers Magyar Narancs maróhangú publicistája volt, 2006 után már fideszes kormánymegbízásból tarvágással kinyírta a Magyar Rádiót – úgy összességében.
A lap szerint a tér szétbarmolásának a költségei meghaladták a 31 milliárd forintot. A további építkezésekre egyelőre nincsenek becslések, egyes épületek, például a Földművelésügyi Minisztérium műszaki felmérése csak most kezdődik.
Magyarán ez az egyelőre csak tervezett félmilliárd feltehetően az előkészületi munkákra lesz elég, a Such által elmondott semmi lényegében azt takarja, hogy nem merik elmondani, mit is akarnak még ott a választási célegyenes előtt letarolni. S mennyiből. De az eddigi osztogatást tapasztalva tízmilliárdokról beszélhetünk ismét.
Nem Orbán, Kövér, Rogán stb. az igazi veszély már ebben az országban, hiszen önmaguk mértékén mérve rég egy politikai panoptikumban olvadoznának dohos vizeletszagban. Igazi veszélyt a Such-, Baán-féle, hideg gyakorlatiassággal tevékenykedő közéleti vasgárdisták jelentik, akik kellő önhipnózissal bármikor bárkinek elmagyarázzák kellő felkészültséggel és intelligenciával, hogy a bomlott elméjű közéleti mészárlás miért is szolgálja a mi érdekeinket.
Pedig le is kapcsolhatnák a nyakukról a pórázt.
