Az Országház elnöke, a Fidesz egyik első alapítója, Kövér László és szemfüles sajtóosztálya kiszúrt egy már korábban elkészült ál-interjút, ami a gépnarancson jelent meg, és berágtak.
Az ál-interjú – vagy meghekkelt interjú – reflektál a Fideszes módszerekre, egyszerre vélemény, és görbe tükör, egy beszólás a hatalomnak egy olyan nyelven, amit a hatalom bizonyíthatóan nem ért.
A Fideszesek minden kritikára, ellenvéleményre ugranak, ha nem pontos a megfogalmazás jól fizetett ügyvédgárdájuk azonnal helyreigazítást kér, perel, stb. és ugyanígy reagál a hatalom, ha röhögnek rajtuk.
Ha a cikk erős, akkor van, hogy leszólnak a minisztériumból, hogy „le kellene venni”, vagy valamit „ki kellene hagyni”, ahogy az Origónál is előfordult, akkor amikor az még egy független hírportál volt.
Ha valaki mégis önérzeteskedik, akkor azt kirúgatják, vagy inkasszálják az egész kócerájt. Igen, ez még mindig az Origo.
Persze, ha nem elég a tiltás, kérés, kirúgás, vagy nem opció a médium „barátivá tétele” vagy magyarul a tulajdonosváltás, akkor bedöntik az egészet a picsába.
Ez volt a Népszabadság.
A Gépnarancs kritikus hang, Kövér munkatársai pedig lecsaptak, és helyreigazítást kértek ott. Az ellenük használt fegyver pedig nem más volt, mint a humor.
Nem értik a viccet, pontosabban, nem ismernek tréfát. Van is az a mondás, hogy akinek van humorérzéke az mindent tud, akinek meg nincs, az mindenre képes.
A Fidesz az utóbbi.
Pedig néha úgy tűnik viccelnek.
Na de visszatérve; „Ezt a viccet Kövér László komolyan vette és egy jónevű ügyvédi irodán keresztül helyreigazítást kér tőlünk, mert ő bizony semmi ilyet nem mondott, sőt nem is adott nekünk interjút. Nos, mi ezt készséggel elismerjük, a baj csak az, hogy nem is állítottuk. A cikk címéből és leadjéből a hekkeléses utalás miatt egyértelműen kiderül, hogy ez csak vicc. Aki érti a tréfát, az ezt a szövegből is azonnal látja.” – áll a gépnarancs oldalán.
Ez van. A Hírcsárdával is eljátszották ezt páran – például Hoffmann Rózsa is akinek szintén nem esett le, hogy fiktív hír szereplője, pedig a Hírcsárdáról tudja még egy lélegeztetőgépre kapcsolt bébitapír is, hogy az deklaráltan egy vicclap, és egy jó értelemben vett (tehát nem kártékony, manipulatív) szatirikus, szarkasztikus, ironizáló, álhír-oldal.
A Fideszes politikusok nem szeretik, ha rajtuk röhög az ország, pedig igen népszerű dolog az.
