A sportklub honlapjának nyilatkozott büszkén Török István, az MTK létesítmény-üzemeltetési igazgatója a hétvégén az örömteli hírről: –Nagyon hasznos eszközről van szó, hiszen javítja a pálya minőségét azáltal, hogy lehetővé teszi a fű fotoszintézisét, így a fényszegény időszakokban is jó állapotban tartja a küzdőteret.
Szakemberként mit is tehetne mást, mint örül a szeretett klubját érő minden technikai komfortnak, ez így is van rendjén. Büszkén jellemzi a világon egyedülálló technikát, a rendszer kedvező energiafogyasztását, melyről összegszerűen nem szól, de finoman jelzi, hogy kedvezőbb, mint volt az előző.
Sem ő, sem a sportklub nem tehet arról, hogy az idei tél legkevésbé a fű fotoszintéziséről szólt, sokkal inkább az otthonukban s az utcán megfagyott emberekről. Sem ő, sem a klubja nem vétkes abban, hogy rengetegen voltak kénytelenek reménykedve várni idén a következő napot, háta enyhül legalább két fokot az idő.
Nem enyhült. Sokáig.
Nem tiszte belegondolni, hogy a 7,5 milliárdból elkészült stadion esetleges költségvetési túllépését mire lehetett volna fordítani, csak úgy, mert miért ne.
Magyarországon eddig még olyat nem hallottunk, hogy egy stadion VÉLETLENÜL a tervezettnél olcsóbban épült volna meg.
Magyarországon magától értetődő, hogy egy addig libalegelőn dagonyázó falusi focicsapat stadionjához 3,1 milliárdért telepítenek fűtött pályát és mellé kazánházat. Nem a miniszterelnökét, az a másik oldalon van.
A sporttechnikai szakembernek mindez nem dolga, nem ezért fizetik, nem ez a munkája. De ha én sporttechnikai szakember lennék s pragmatikus büszkeséggel nézném meghatottan néhány percig, hogy a csúnya hidegben a fűszolártól miként fotoszintetizál a fű, meglehet egy másodpercre bevillanna, hogy vajon hányan férnének el a fűszolár alatt – na nem fotoszintetizálni, szimplán csak túlélni a telet.
Demagógia..? Az. De ez legalább ingyen van.