Orbán megígérte Putyinnak, hogy Tolsztojról közterületet neveznek el.
Nagyon helyesen tette. De nem tudom, tisztában van-e az alábbiakkal: Tolsztoj elszántan szállt szembe az általa „gőgösnek és embertelennek” nevezett hatalommal, ezért folyamatosan a cári titkosrendőrség ellenőrzése alatt állt.
Ügynökök serege vette körül, akik állandó jelentésekben tájékoztatták a hatóságot Tolsztoj ismerőseiről, szokásairól, tetteiről, kijelentéseiről. Hamis feljelentéseket követően Jasznaja Poljanán – távollétében –kétnapos házkutatást tartottak, mindent feltúrtak, privát leveleit elolvasták, kéziratait lefoglalták. Tolsztoj egy levelében a hatalom embereit „szívélyes mosolyú haramiáknak” nevezi, valamint „förtelmes, fellengzős, öntelt, vállrojtos és krinolinos romlottságnak”.
A házkutatást vezető csendőrről azt írta, hogy szerencséje volt, „hogy nem voltam otthon, mert megöltem volna”, s arra az esetre, ha a csendőrök visszajönnének – mint írja – „már megtöltöttem a pisztolyaimat”. A titkosrendőrség egészen haláláig megfigyelés alatt tartotta. Besúgók jelentettek róla, s a cári titkosszolgálat irányításával hamis információkat terjesztettek róla.
Előre megrendezték halálát, hamis híreket adtak ki, s megtervezték, hogy a gyászszertartást követő tüntetéseket hogyan fojtsák el. Halálára várva kiadtak egy hamis feljegyzést, amelyben leírták, hogy Tolsztoj halála előtt megtért, visszatért a pravoszláv egyház kebelébe, meggyónt és megáldozott.
Ám – a hatalom legnagyobb bánatára – Tolsztoj meggyógyult. Felmerült, hogy a szép orosz hagyományoknak megfelelően Tolsztojt őrültek házába kényszerítik, de a nemzetközi sajtótól félve ettől végül elálltak. Tolsztojt egyébként a cenzúra dühítette kiváltképp, amelynek jelentései szerit az írót be kell tiltani „a hatalom szidalmazásáért”, „istentelenségért”, „a vallás kicsúfolásáért, kigúnyolásáért és káromlásáért”, „erkölcstelenség hirdetéséért”, „az államrend megdöntésére szóló felhívásokért”, „anarchizmus hirdetéséért”, s persze „hazaárulásért”. Gyalázkodó levelek tömkelegét kapta naponta („megdöglesz, te bitang”, „ha a kormány nem végez veled, mi majd hallgatásra kényszerítünk”, „megtalálom a módját, hogy megsemmisítselek, te pimasz”, „úgy döglesz meg, mint a kutya… te bitang, te vén ördög, légy átkozott” stb., stb. Aztán az egyház is akcióba lépett, s a feketeszázas papság agitációja is beindult.: „régóta vár rád az akasztófa”, „”vezekelj, bűnös”, „az eretnekeket meg kell ölni”. Tolsztoj maga írta: „lehetséges, hogy a feketeszázasok megölnek.”
Persze lehet, hogy Orbán és Putyin számára másért kedves Tolsztoj. Mondjuk azért, mert naplójának egy helyén ezt írta: „ne állj ellen a gonosznak!”
