2010 augusztus 6-án ünnepélyes keretek közt lépett hivatalba az Orbán-kormány által az elnöki székbe ültetett emblematikus figura, Schmitt Pál.
A köztársasági elnöki mandátuma 5 évre szólt volna, de attól 2012-ben megvált plágium-ügye miatt. A Magyar Köztársaság negyedik elnöke a Sándor Palotában Sólyom Lászlót váltotta.
A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) munkatársainak csaknem 90 százalékát el is küldte, a hivatalba lépése előtti tisztogatásban gyakorlatilag mindenkinek felmondtak – bár Sólyom László és emberei nem éppen számítottak baloldalinak.
Schmitt a jobboldali értelmiséget váltotta a Sándor-Palotában, ő saját megfogalmazása szerint a „kétharmad motorja” volt. Mindent aláírt, mindennel egyetértett, így gyakorlatilag két év alatt lezavarta az új rendszerváltást. Aláírt olyan törvényeket is, amelyek a magyar sajtó, és szólásszabadság korlátozásához vezettek, de szimbolikusan (is) az ő szignója szárad többek között az alkotmánybíróság jogkörének csorbítása, és számos a Fidesz totális hatalmát biztosító törvényeken is.
Schmitt életútja a korábbi államfőkéhez képest egészen más pályán mozgott, Göncz Árpád, Mádl Ferenc, és Sólyom László a rendszerváltás előtt párton kívüliek voltak, jellemzően értelmiségi foglalkozásúak, míg Schmitt élsportolóból lett sportdiplomata, ő is közszereplő, de az állampárti oldalon, Schmitt Pál, 1983-tól nemcsak a MOB főtitkára, de az OTSH elnökhelyettese is, vagyis miniszterhelyettesi rangja volt.
Göncz Árpád később az SZDSZ, Sólyom László és Mádl Ferenc pedig az MDF alakulásánál bábáskodtak. Schmitt Pál útja a kilencvenes években támogatásért az MSZP-hez vezetett, ugyanis „azt álmodta, hogy főpolgármester lesz”, de végül nem lett, így 2002-ben függetlenként – Fideszes hátszéllel próbálkozott a főpolgármester-választáson, sikertelenül.
Bajnok volt ő, s a nemzet doktora.
Ő az egyetlen, aki karrierpolitikusnak mondható abból a szempontból is, hogy korábban karrierdiplomata volt, előbb az Antall-kormány idején lett madridi, majd a Horn-kormány idején berni nagykövet (lett.) – írta korábban az Index egy, a köztársasági elnökök életútjait összefoglaló cikkében.
Sólyom nyilvános beszédében intelmekkel búcsúzott az új államfőtől, akit arra figyelmeztetett „láthatatlan elnökként” mindig mellette fog állni, amikor csak Schmitt „lelkiismeretét ébreszteni kell, vagy meg kell erősíteni”. Schmitt azt mondta, Sólyom magasra tette lécet, de ő „mint bajnok”, igyekszik hozzá méltó lenni – írta a Népszava.
Sólyom ebből ítélve valószínűleg rendszeres vendég lehetett Schmittéknél, mert kihívás az akadt bőven. A korábbi köztársasági elnök Schmitt beiktatására nem ment el, az új elnök hivatala emellett „elfelejtette” időben postázni a ceremóniára szóló meghívókat is. Az MSZP és az LMP testületileg maradt távol Schmitt beiktatási ünnepségétől.
Schmitt Pál elnöksége a magyar demokrácia egyik mérföldköve volt – legalábbis abban a vonatkozásban, hogy előtte így még senki nem feküdt le a hatalomnak, és senki sem értelmezte még úgy a köztársasági elnöki jogköröket, hogy azt az alkotmányozó parlamenti többség (Fidesz) szolgálatába kell ajánlja.
