Mi a baj Budapesttel? Tudjuk, baj van bőven. De mi a baja a kormánynak vele, mik a tervei, és mire számíthatunk? Miért állunk úgy, ahogy?
Budapest mindenkinek mást jelent. A kormánynak például Budapest egy díszlet, ami jól el tud adni néhány fontos eseményt amikor önmagukat kell fényezni, a város hadrendbe állítható a megalomán tervek mögé, mint köret, Budapest a dekor a szaron.
A „neked mit jelent Budapest?” tök jó ötlet, egy szóval kellett jellemezni a várost, és amit jelent, de e remek ötletet is el lehet szarni – a TV2 „sztárjaival”, és néhány konzum fideszessel, tehát hiába az csili-vili videó, meg a fenszi belvárosi helyek, a felújított ötödik kerületi utcák, bűzlik az egész.
Miért? Mert ez a videó a 2010 óta tartó kurzus esszenciája, ami talán abban merül ki, hogy ha élvezed a látványt akkor annyi már éppen elég. Ne kérdezz, ne mondj mást. A jó propaganda meg olyan, hogy azon nem látszik, hogy propaganda. A kisfilm egy városi-identitás-kampány része, csak közben nem vesszük észre, hogy ilyen már nincs, mert szépen kilopták alólunk.
Városinak lenni nem elég, annak is kell látszani, de fordítva ez nem működik. A ‘mit jelent Budapest egy szóban’ tök jó, csak éppen a Fidesz holdudvara (is) ugrál a videón az uniós pénzekből térkövezett utcákon, azok az emberek, akik úgy tartják el a rendszert, ahogy Friderikusz is elmondta – jó pénzért eladják magukat a kormánypárti bulvármédiumokban, ezzel pedig legitimálják annak működését, és életben tartják azt – pusztán néhány büdös millióért.
Holott persze szubjektív lenne, hogy kinek mit jelent Budapest, mégis viszket a tenyerem ha látom, hogy ezeknek az embereknek ezt jelenti.
Ez a nyakatekert „Mit szeretne a kormány, hogy neked mit jelentene Budapest?” című játékfilm. Visszatérve az identitásunkra – mert erről van itt szó – itt nézzük a krémes süteményt, közben az csak egy adag kiszáradt kutyaszar tejszínhabbal leöntve. Félreértés ne essen, itt a cél az önkormányzatiság és az önrendelkezés leépítése, a városi autonómia megszüntetése, a városi értelmiség elkussoltatása és a város politikai súlyának minimalizálása.
Elmondom miért. Tömören – sarkítva.
Budapest mindig kemény dió volt a fideszesek számára, a „polgári értékek pártja” a középosztálybeli polgári életteret biztosító kertvárosokban és a valaha volt nemesi gyökerekbe kapaszkodók számára a budai villanegyedben volt erősebb, érthető is ez, egy pesti, kőbányai munkáscsalád mit urizáljon?
De 2010-ben ez a logika ugrott. Szinte egész Budapest narancssárgára váltott, az MSZP utolsó végvára a XIII. és Kispest maradt. 2014-ben Tarlós újrázott, pedig ebben a városban már akkor megverhető lett volna a Fidesz – igaz nem a lódoktorral meg a bajszos Magnummal. De kanyarodjunk is tovább.
„A Fidesz hatalomcentralizációjának egyik legnagyobb vesztesei az önkormányzatok, amelyek lassan teljesen súlytalanná válnak. Ez a jelenség talán Budapesten a leglátványosabb. A magyar főváros, gazdasági súlyához képest, csak nevetséges mértékben dönthet fejlődésének irányáról.” – Írta a ténytár blog.
A cikket elolvasva megérhetjük, hogy mit jelent az önkormányzatiság, és azon keresztül Budapest kivéreztetése. Megértjük, ha a Ténytár által felhozott példákon keresztül is odafigyelünk Budapestre és fura urára – 4 éve nincsenek infrastrukturális beruházások, a 4 éve átadott metró, villamos, stb. állapota romlik, mert nincs pénz a fenntartásra, lerohadó állapotokat látunk már mindenütt, a HÉV-et elcsaklizta a főváros elől az állam, zsugorodik a költségvetés, és erre már nem válasz az, hogy Demszki.
A lényeg; Budapest egy az állam csecsén csüngő valami legyen, ne legyen önálló, ne legyen saját költségvetése, tagozódjon csak be szépen a rendszerbe, ne ugráljon. A kerületi polgármesterek legyenek csak afféle „helytartók” az Elöljáróságon, sőt, ne is legyenek kerületek, csak teljesüljön a Főpolgármester (és inkább Orbán) óhaja. A böllérkés pedig Tarlós István kezében csillog, és nyugi, használni fogja.
Budapest Magyarország városa.
Miért? Szeged nem az? Vagy Debrecen? A vidéki nagyvárosaink lakosságszámukban száz és kétszázezer fő közötti sávban mozognak. A „vízfej”, Budapest pedig a maga kétmilliós lélekszámával a második legnagyobb városunk tízszerese. Mindenhogy.
Nagyon röviden: a történelmi Magyarországon kialakult településstruktúrában voltak városi hagyományokkal rendelkező igazi városaink, de ezeket elcsatolták, így ma az ország területén belül főleg a háború után „feliparosított” és „lakótelepesített” megyeszékhelyeink vannak, a Kádári gazdasági csoda 5 súlyponti (ipari centrum) várost tudott kitermelni magából, Budapest ellensúlyozására. A gondolat jó volt, de kevés.
Miért kevés?
A várost korábban az is tette várossá, hogy az uralkodó, vagy a földesúr ellenében a nagyszámú közösség kivívta maga számára az autonómiát, önrendelkezést, vagy ha úgy tetszik; az önkormányzatiságot. Leegyszerűsítve; a városok a századok folyamán katonai, gazdasági és kulturális eszközökkel (vár, saját hadsereg, vám, adó, pénz, piac, színház, egyetem, templom, stb.) politikai hatalmat szereztek az elnyomó uralkodóval szemben, és kialakult egy kompromisszumos törekvés, miszerint az uralkodó megkapja a százalékát, cserébe a város békén van hagyva, na meg persze ő is elteszi a jussát. Magyarul; bizonyos előjogok megilletik, védelmi pénzért cserébe.
És itt a bibi. Ha a sarkított példámat – előjogok/védelmi pénz – valaki szó szerint értelmezi és átülteti a gyakorlatba akkor abból az lesz, mint amit ma láthatunk Budapesten.
Mivel nincs Magyarországon még egy nagyváros, ami egy másik pólus lehetne az országban (Csehország: egymilliós Prága – félmilliós Brno, Lengyelország: kétmilliós Varsó – egymilliós Krakkó, Németország: négymilliós Berlin – kétmilliós Hamburg) ezért a Budapesten tapasztalható életforma máshol nem létezik. Nem, nem arra akarom kihegyezni a dolgot, hogy vidéken mindenki kiszellőzött fejű vidéki, hanem arra, hogy a politikai-gazdasági-kulturális súly és erő bizony ott van, ahol sok ember él, és ez egy fegyver a nép kezében a hatalom ellen. Ha lenne egy „másik Budapest”, akkor nem itt tartanánk.
A városi lét már nem azt jelenti, hogy körülvesszük magunkat falakkal, és csak a városiak írnak-olvasnak, a városi lét egy életmód. Lehet jobb- vagy baloldali, de mindenképpen egy szabad életmódot jelent. A városban minden elérhető, ami eszünkbe jut, ha mégse, akkor vagy rossz városban élünk, vagy nem városban. Példa. Dadaista kortárs térplasztika-kiállítás megtekintésére hetente van lehetősége Budapesten, Bécsben, vagy Londonban. Viszont Győr, Kaposvár, vagy Pécs már lehet, hogy csak kéthavonta tud felmutatni ilyet. Ha éjszaka kifogy az ital a házibuliból, akkor Budapesten nagyobb eséllyel találunk nonstop trafikot, mint akár Tatabányán, stb. És a fenti idétlen kiállításos, vagy alkoholos példa behelyettesíthető tetszőleges dolgokra.
És a fenti videóban felsorolt szavak (Cseh Tamás, szabadság, itthon, szeretet, perspektíva, nagycirkusz stb.) és hozzájuk köthető érzelmek teszik ezzel együtt nagyszerűvé a várost annak lakói számára, és éppen ezért fontos, hogy a viszonylagos önállóság megmaradjon, a Fidesznek pedig az, hogy ne maradjon meg.
A Fidesz számára 2010-ig Budapest bevehetetlen volt, a s bár azóta a hagyományosan munkáskerületek (XXI., IX., X.) is Fideszes vezetés alá kerültek, de a főváros még mindig a „bűnös város” számukra, amit úgy és ott rabolnak le ahogy csak tudnak, mert szabad préda, és úgy alakítgatják, hogy abból minél több adópénzt lehessen kisíbolni.
Az aktuális közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Budapesten a baloldal le tudja győzni a Fideszt – egy jó jelölttel. Vagy egy akármilyennel. Az olimpia-hiszti talán pont ezért tört ki most, egy évvel a parlamenti választások előtt, hogy felrázzák a várost. Valószínűleg nem Budapest nyeri el a rendezés jogát, az olimpia egy remek apropó egy politikai akcióra a jobboldalnak, némi szokásos manipulálásra, és persze egy metrószerelvény súlyával megegyező pénz kitalicskázására.
Tarlós nem tud ellene menni a Fideszes törekvéseknek – mivel ő maga is abban a csapatban játszik, így ha ő marad – márpedig egyelőre nem látszik a kihívója – akkor a hetvenes évek városirányítási stílusa, a szabadrablás, és a leépülés is marad. Marad a lótlan-sótlan savanyú hózentróger, marad a merengés a harmincas évekbe, marad a kádári módszerek kézikönyve. A város pedig marad a liberális fertő – szerintük. Ez a vezérelv, ez most a kormány érdeke.
