“Nem atomfizika, csak egyszerű, normális emberiesség kellene, hogy egyetlen gyereknek se kelljen éheznie”

Czeglédi Zoltán véleménye saját ágyában megfagyott fiúról, és fűtött focipályáról.

“Van, amiben kivételesen szerencsés gyerekkorom volt. Nekem ugyanis három nagymama is jutott – sőt kisfiúként a legtöbb időt pont a „tiszteletbeli”, harmadik nagyival tölthettem. Ő volt Teta. A hozzánk hasonló bunyevác családokban szinte minden rokonsági foknak külön megnevezése volt: Teta, Nena, Dida, felsorolhatatlan, jutott név mindenkinek. Teta az apai nagyapám unokatestvére volt. Kiskoromtól kezdve jelen volt, készenlétben állt, ha szeretni, gondoskodni, segíteni kellett. Nagydarab, mosolygós, pletykás asszony a mutáns bazsarózsákkal telepingált otthonocskájában, egyszerű, de csupa szív ember. Nekik a sors nem adott saját gyereket, hát igyekeztek elkényeztetni minket a húgommal. Mikor a pékségben hajnalonta szortírozta a kifliket, már akkor arra gondolt, hogy a legszebbek az általános iskolába jussanak, hozzánk, a menzára. Nyáron bádogteknőkből és kiterített plédekből épített nekünk falusi wellnesskomplexumot az udvaron. Bálakötözőből és műanyag ládából lett hintám a barackfán, és bár magán komikusan-megejtően spórolt, nekünk mindent igyekezett odaadni. Nem tudtunk olyan rosszaságot csinálni, amin felmérgelte volna magát, sőt ha a szüleim leszidtak, csitította őket, mindig azzal, hogy „hadd csinálják, mint afféle gyerekek”. Folytatás a a 168Óra oldalán.

 


Ossza meg ezt a cikket és kövessen minket facebookon, nekünk ezzel segíthet.


Tisztelettel köszönjük!
A PestiBulvár csapata

Minden vélemény számít!