Juszt László Facebook-kiírásában adott hangot nemtetszésének Németh Péter nyilatkozatával kapcsolatban. Idézzük kiírást, de megpróbáljuk kommentálni is azt.
„Kedves Németh Péter, főszerkesztő úr!
Van néhány mondatod a lapodban megjelent közleményben, ami mellett nem tudok elmenni, pedig általában azt vallom, hogy az olvasónak semmi köze hozzá, hogy mi folyik a szerkesztőségben. Szóval ezt írod:
“Terjesszen bárki bármit, szóljanak a pletykák MSZP-Fidesz háttéralkuról, a Népszava akkor sem lesz barátja a Fidesznek, ha valamennyi oldalán állami hirdetések jelennek meg.” Biztos vagyok benne, hogy így lesz, hiszen seggnyaló lap van elég a piacon, s a látszathoz az ellenzékre is szükség van.
“Amiről persze, sajnos, nincs is szó, mindazonáltal igazán nem lenne baj, ha a kormányzat végre fordítana egy kicsit hirdetési szokásain, és hajlandó lenne, például a Szerencsejáték Rt. egy nagyobb példányszámú, ámbátor baloldali lapban is hirdetni.” Ez ugye nem az, amit régen vidéken úgy fogalmaztak meg, hogy teljesen mindegy, hogy a kútba sz…, vagy a kávájára, s utána belököd?
“Az utolsó mondatom azonban mindenkinek szól: a Népszava az marad, ami volt, olyan ellenzéki újság, amely minden nap fellép a jelenlegi, autoriter rendszer ellen. Amíg ez így van és amennyiben tőle függ, addig a főszerkesztő személye sem változik.” Na Péter! Itt az igazi baj. Az, hogy ez a 144 éves lap rossz. De nagyon rossz. És erről csak Te, a főszerkesztő tehetsz. Már elnézést, de a 17.000-es példányszám egyenesen sértő! Főként úgy, hogy már Népszabadság sincs. Ha belegondolsz abba, hogy ezt a Facebook-oldalt – bizonyíthatóan!!!! – hetente minimum 600.000-en olvassák, s egy fillérbe sem kerül, akkor nem szégyelled el egy kicsit magad?
Szóval ennél a 17.000-es példányszámnál még a nem megjelenni is becsületesebb.
Üdv
JL”
Juszt László azon állításával nehéz lenne vitatkozni, miszerint 17 ezer példány siralmas. Tulajdonképpen egy szűk rétegen kívül nem ér el senki mást a napilap. Azok, akik 40 éve Népszavát olvastak, talán még most is előfizetnek rá. Megszokásból. Fiatal egyetemistákat, értelmiségieket gyakrabban láttam Népszabadsággal utazni a metrón, mint Népszavával. Az utcán két alkalommal találkoztam az újsággal. Egyszer a Lehel piac környéki padon egy 70 körüli bácsi kezében, egyszer pedig amikor magam is a Népszavánál dolgoztam és a hetes buszon ült előttem egy fiú, aki azt olvasta. Aztán kiderült, hogy azért, mert egy helyen szálltunk le, ugyanis hozzánk jött gyakornoki programra jelentkezni… Persze, ebből nem lehet kiindulni, de azon kívül, hogy a lap túl akar élni, hogy ki tudja fizetni azokat, akiket működtet, nem látom azt az „értéket” amiről annyiszor beszélnek.
Németh Péternek csak azt tudom üzenni Juszt intelmei mellé, hogy a motivált és boldog újságírók sokkal hatékonyabban és kreatívabban dolgoznak, mint azok, akiket terrorban tart a főszerkesztő. Ezt csak úgy általánosságban jegyeztem meg…
