Dübörög Döbrögi – gondolhatja magában Orbán, de a klasszikus példabeszédben is keményen ráfázott az elbizakodott vidéki uraság, nem egyszer – háromszor.
Már a saját udvartartása is egyre nagyobb ellenszenvvel figyeli a miniszterelnök ámokfutását s ennek a vészjósló kritikának újabb bizonysága a Professzorok Batthyányi Körének meghökkentően markáns kritikája.
Reményre adhat okot, hogy ha már a házi konzervatívjai is öklendeznek Orbántól, mihamarabb szétverik a szívósan felépített maffiaállamát – akár nem vártan éppen belülről, vagy éppen a hátát célozva telibe.
A társaság január közepén hozta nyilvánosságra az előző évet elemző tanulmányát, amiben kilenc témakör köré csoportosították az ország sorsát meghatározó elemeket.
A kötelező tiszteletkörök mellett a legfontosabb témakörökbe az alábbi kritikát – is – csomagolták:
Gazdaság és életszínvonal
A makrogazdasági mutatók javulása azonban egyelőre lassan érzékelhető az egyén számára, s ez sokakban elégedetlenséget szül. Az átlagos munkajövedelem 2002-ben érte el az 1990-es szintet, a nyugdíjak pedig 2004-ben, de ezek névleges értékének szinten tartása is csak az államadósság meredek növekedésének árán sikerült./…/ A háztartások legtehetősebb 10%-ának jövedelme 1990-ben 2,5-szer akkora volt, mint a legszegényebbeké, a (legrosszabb) 2013-as évben azonban már 8,2-szer volt akkora. A szegénységnek vagy egyéb társadalmi kirekesztődésnek kitettek aránya a legrosszabb évben, 2013-ban 31% volt.
Az államháztartás helyzetének rendezéséért nagy árat fizettünk, és kérdés, hogy azoktól a területektől vontuk-e el a pénzt, amelyektől legcélszerűbb volt. Évek óta bíráltuk a kormányt, mert láttuk, hogy az emberi szférát érintő elvonásoknak súlyos következményeik lehetnek.
Kormányzás
Főleg a városi értelmiség körében terjed a kormányellenes hangulat. /…/ Sokakat ingerel, ahogy a kormány él (egyesek szerint alkalmanként vissza is él) a választóktól kapott felhatalmazásával, jócskán felhasználja erejét és a rendelkezésére álló játékteret. Döntéseit sokszor felületes helyzetfelmérés alapján, erőből hozza, és a jogos kifogásokat, ha egyáltalán, akkor csak post festa veszi figyelembe./…/
Egyre-másra – többnyire indokoltan – szűnnek meg régi intézmények és jönnek létre újak; ez bizonytalanságot szül a közszférában, és a játékszabályok változékonysága versenyképességünket is rontja./…/
Az elégedetleneknek négy körét lehet azonosítani: a vezető értelmiséget, az egyes döntések által közvetlenül érintettek vezetőit és hangadóit, a politikai ellenzéket és a széles tömegeket, a közvéleményt. Mindegyik csoportban egyre erősebb az az öngerjesztéssel is fokozott érzés, hogy a kormány megkérdezésük nélkül jár el.
Jogalkotás, igazságszolgáltatás
A törvényhozatalt megelőző hatástanulmányok néha nem készülnek el, és ez megfontolatlan jogalkotást eredményez. Egyes viharos sebességgel elfogadott jogszabályok azt a gyanút ébresztik, hogy nem az egész közösség, hanem csupán egy szűk csoport érdekeit juttatják érvényre. Sok jogszabály nem megy át az előírt társadalmi előkészítési eljáráson, a parlamenti vitára pedig mindössze néhány óra marad, vagy nem is kerül rá sor.
Zavaros helyzetet teremt a túl sok kormánypárti egyéni képviselői indítvány és a sok bújtatott rendelkezéseket tartalmazó jogszabály és módosítás. A szabályok, törvények, rendeletek sokszor áttekinthetetlenek, ellentmondások vannak bennük, így később helyesbítésre szorulnak./…/
A politikailag kényes és a pénzügyeket érintő bírósági eljárások megengedhetetlenül hosszú ideig elhúzódnak, túl sok eljárást ismételnek meg vagy utalnak vissza első fokra, s ez felveti a gyanút, hogy az igazságszolgáltatás a felelősség elhárításával vagy hanyagul és hozzáértés nélkül dolgozik.
A népvándorlás és Európa
A népszavazáson a kikényszerített betelepítésre nemmel szavazókon kívül további százezreknek hasonló a véleményük, még akkor is, ha nem mentek el szavazni.
Érdemes elgondolkodni rajta, hogy a gyakran ellenszenvet keltően intenzív és hosszú szavazási kampány során az érdeklődés miért lankadt, és a nemmel szavazni akarók száma eközben miért csökkent. Bizonyos, hogy visszatetszést keltett az eltúlzott és nagyrészt értelmetlen kampány, a rengeteg ismétlés.
Ezt nemcsak az ellenzék kifogásolta, hanem például mi magunk is. Miközben a kormány mondanivalója diadalmaskodott, reklámja nyilvánvalóan megbukott. Az Országgyűlés nem szavazta meg az alkotmánymódosítást, ami rontja a magyar tárgyalási pozíciót Brüsszelben/…/
A korrupció
A korrupciós vád különösen ott hatásos, mint hazánkban, ahol a médiában büntetlenül meg lehet jelentetni rágalmazó vádakat, a közszereplőknek pedig a jog szerint többet kell elviselniük, mint az egyszerű halandóknak a demokratikus jogegyenlőség nagyobb dicsőségére. Ami persze sajnos nem jelenti, hogy minden korrupciós vád hamis./…/
A hatalmon levőknek, rokonaiknak és kegyeltjeiknek nem lenne szabad kiváltságokat élvezniük. A vezetők példamutatása nélkül a kisemberek köréből sem tűnik el a korrupció. Az utóbbi években a hatalmon lévők nem tudják meggyőzni a választópolgárokat, hogy a róluk a szennysajtóban, de újabban a komoly orgánumokban is terjesztett korrupciós célzások hamisak./…/ A korrupciós vádaskodások hatására sajnos még keresztény-nemzeti körökben is megrendült a bizalom a hatalmon lévőkkel szemben.
Egészségügy
/…/ Haladéktalanul neki kell látni végre az egészségügy konszolidációjának, és jelentősen növelni kell a ráfordításnak az összes hazai termékhez viszonyított arányát. /…/ A közép-európai átlagnál is lényegesen kevesebbet költünk az egészségügyre, s ez a fő oka annak, hogy az ellátás színvonala egyenetlen, az orvosok és a segédszemélyzet bére alacsony, munkafeltételeik rosszak, és emiatt vándorolnak ki egyre növekvő számban külföldre.
A budapesti kórházi ellátásra sokan panaszkodnak; a lepusztult berendezéseket az orvosok és az ápolószemélyzet mégoly odaadó munkája sem tudja feledtetni.
Oktatás
Megítélésünk szerint a reformot tiszteletreméltó céllal/…/, de erőből vitték át az érdekeltek többsége által ellenzett jogszabályokat; nem csoda, hogy később ezeket módosítani kellett.
Az év eleji tüntetések több évi hallgatás után jelezték, hogy a jelentős béremelés ellenére a közoktatással valami nincs rendben. A ráfordítások lényeges növelésére van szükség, de még ez sem elég. A bennfentesek tudták, mi a baj: a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amelynek létét az egyenlő mértékkel mérés óhaja indokolta, nem volt jól megszervezve.
/…/Most megszüntetik a túlzottan centralizált Klebelsberg Központot, és helyette egy ésszerűen tagolt hálózat létrehozására törekszenek. A két gazda helyett egy marad: a közoktatási intézmények fenntartása teljesen állami kézbe kerül. Hogy ez a szervezet jól fog-e működni, azt az idő fogja megmutatni.
