Lovasi Andrással készített interjút a Magyar Nemzet.
Sokak számára mindmáig nemzedéki bálvány Lovasi András zenész, dalszerző, a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag nevű zenekar frontembere. Ha az álmaiból nem is lett kevesebb, az illúziói bizony megfogyatkoztak, és a rendszerváltás óta eltelt évtizedekről is megvan a véleménye. Azt mondja: okosságok helyett az számít igazán, ami hosszabban dolgozik az emberben, vagyis egy sors, egy emberi történet, egyfajta helytállás. Lovasi András idén tölti be az ötvenet.
Lovasi a cikkben többek között kifejti, hogy mennyire csalódott a mai politikai helyzet miatt. Amikor a Magyar Nemzet újságírója a következő kérdést teszi fel neki
Ezt a politikai osztályt remélte a rendszerváltás környékén?
– A legszomorúbb tapasztalat talán az, hogy rosszul működik a kiválasztás folyamata, amelynek során a vezetőinket megtaláljuk. A miniszterelnök a képességeivel pedig egyedül van a politikusok között. Ha megnézzük, a volt iskolatársaink vagy egyéb gyerekkori közösségeink tagjai közül kik lettek helyi, regionális vagy országos szinten politikusok, általában elmondhatjuk, hogy van ez az opportunista buzgómócsingfajta, régen ezekből KISZ-titkár lett, most meg ott nyomulnak mindenhol. Amikor az elit nem a teljesítmény alapján választódik ki, pontosabban olyan érdemek alapján történik a kiválasztódás, hogy a folyamat inkább nevezhető kontraszelekciónak, mint szelekciónak, akkor ez marad nekünk.
Elmeséli mekkora csalódás neki a rendszerváltás.
– Mik voltak személyes vágyai 1989 környékén?
– Az ember hétköznapi vágyai nem tartalmaznak politikai konstellációt, sokkal inkább képeket lát, például azt, hogy ül egy szép ház teraszán a gyerekei körében, és társasjátékoznak. Nem véletlen, hogy képekben álmodunk, és képszerűen gondolkodik a művészeti ágak többsége is. Olyan világban kellene élnünk, ahol a politika azzal foglalkozik, hogy minél jobb állapotban legyen az a játszótér, amelyben mi, a köznép játszhatjuk a kisded játékainkat, és ne azzal legyenek elfoglalva, hogy egyenes háttal üljünk a padon, és lehetőleg ne csináljunk semmit, mert azzal csak rongáljuk a játszóteret.
Bővebben itt olvashatod az interjút
