A héten másfél napjuk volt az iskolaigazgatóknak, hogy az országosan minden intézménybe kiküldött kérdést megválaszolják: hány gyermek tanul rovásírást választható tantárgyként vagy szakkör keretében az általános iskolákban.
A Klebelsberg Központ központi utasítása már csak azért is érte váratlanul az intézményvezetőket, mert hasonló eset eddig nem történt s pont a rovásírás nem szerepelt a frekventált oktatási tárgyak között.
A Magyar Nemzet megkereste az állami fenntartót, hogy vajon mi célt szolgálhat a váratlan összeírási kényszer, de hivatalos válasz nem érkezett a különös esetre.
Hasonlóan érthetetlen listázás már történt korábban is. A Klik például arról érdeklődött tavaly nyáron az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) utasítására, hogy hány „migráns” tanuló járt az intézményekbe.
A tárca akkor azt közölte, hogy a menekültválság hatására kérte be a migráns tanulók létszámát, migránsnak pedig általánosságban az számított, aki nem turizmus céljával érkezett az országba, és nem volt magyar állampolgár. A lap arra a kérdésre, hogy érheti-e retorzió azt az iskolaigazgatót, aki megtagadta az érintett diákokról szóló adatszolgáltatást, azt a választ kapta, hogy: „munkaköri kötelezettség a munkáltató utasításait teljesíteni, és az, hogy alkalmaznak-e szankciót, a munkáltató mérlegelésétől függ. Ebből kiindulva pedig jelen esetben is megvan az elvi lehetőség arra, hogy az intézményvezetőknek, akik kevesebb mint fél nap alatt nem gyűjtötték össze diákjaik rovásírás-tanulási szokásait, számolniuk kell a következményekkel”.
Csak nehogy kötelező legyen.
