Pedig teljesen jogos igény, hogy a harminc éve Ausztráliában élő magyar nyugdíjas bemegy az első food-store-ba és kér egy kiló kenguruhúst vagy másfél tasmán ördögöt – őszintén szólva a távolság miatt nem látjuk pontosan, melyik lett olcsóbb az áfacsökkentés örömére.
Olyan precízen dolgozik a magyar Posta, mint egy svájci óraszerkezet: bizony, még Ausztráliába is kikézbesítették légipostán az Erzsébet-utalványokat, mer’ a
szabál’ az szabál. Mi lenne itt, ha csak úgy össze-vissza utalgatnának másfélmilliárdokat hídon a munkába, teljes lenne a káosz.
Az persze senkit sem zavar, hogy a határon túl zsebkendőnek túl durva, vécépapírnak túl kicsi az utalvány – ennél több értelme nincs, maximum origamizni, de arra vannak hagyományos távol-keleti rizspapírok, szóval tökéletesen értelmetlenül sikerült még ezzel a projekttel is kidobni az ablakon úgy 100 millió forintot.
Az RTL híradója szerint 71 országba sikerült tökéletesen értelmetlenül megküldeni az utalványokat, már eleve a postaköltség – átlagosan – az összeg tizedét kitette – ez kb. 52 millió közpénz – ablakban.
Ehhez számolva a 32 550 küldemény külföldön használhatatlan anyagi értékét nagyjából 380 millió forint kuka.
Nagyon nehéz kikerülni a demagógia csapdáját, hogy ez az összeg kiken s mennyiben segített volna az idei télen. Pl.
