Visszavághat a magára hagyott generáció – feltámadhat a közoktatás

Diáktüntetés az EMMI épületénél (Fotó: Kökényesi Gábor)

A közoktatás romokban hever, a pedagógusok és a diákok túlterheltek. Napi 8 tanítási óra, tornaóra az ebédlőben, vagy a folyosón, málló vakolat, dilettáns, idióta tankönyvek, és egy “gigaminisztérium”, ami fenntartói jogokat gyakorol ugyan, de nem lát el.

A pár éve gazdátlanná vált közoktatás hosszútávon leértékeli a magyar szellemi tőkét, ugyanis lemaradunk, ha nem költünk több pénzt a jövőnkre. Oly büszkék vagyunk a Nobel-díjasainkra, arra, hogy a magyarok milyen erősek fejben, egy kis ország, ami annyi mindent adott a világnak, mégis mi – vagy sokkal inkább honatyáink lesajnálják a jövő magyar Nobel-díjasait, a feltalálókat, a szabadon gondolkodó értelmiséget, nem költ az állam a jövőjére, a Fidesz magára hagyott egy teljes generációt.

De megvan a megoldás. A Civil Közoktatási Platform által kidolgozott Kockás könyv lesz a tárgyalási alap az idei évtől a Tanítanék mozgalom számára a kormánnyal folyó egyeztetések során. A részletes cselekvési terv kész helyzet elé állítja a döntéshozókat – a tanárok és a diákok nem hőbörögnek, hanem javaslatot nyújtanak be arról, hogy milyen lehet az az oktatási rendszer, ami igazságosabb az összes szereplővel, haladó, és fenntartható.

A Kockás könyv hét fontos oktatáspolitikai témával foglalkozik:

  1. oktatási ügyek társadalmi egyeztetése,
  2. intézményi és pedagógusi autonómia,
  3. oktatási ráfordítások,
  4. esélyegyenlőség, szelekció, szegregáció,
  5. iskolaszerkezet,
  6. szakképzés,
  7. intézmények és pedagógusok értékelése.
Oktatási Hivatal – az ország közoktatásáért felel mégis pusztán az Emberminisztérium egyik alegysége (kép:Tanítanék facebook)

Ma a GDP 3,9%-át költjük oktatásra, (például Finnország a GDP-je több mint 7%-át.) pedig egy nemzet gyarapodásának és felemelkedésének záloga az oktatás, ehhez képest a kormány mégis úgy kezeli az egész rendszert, mintha csak nyűg lenne, púp a hátán.

Éppen ezért a Civil Közoktatási Platform (CKP) javasolja, hogy; “az oktatás állami költségvetésben biztosított költségeinek GDP-hez viszonyított aránya 5 év alatt érje el a 6%-ot!”.

De a pénz csak az egyik szelete a történetnek.

A CKP a minisztériumtól független érdekképviselet javasol, nemet mond a jelenlegi tessék-lássék szervezetre, a Nemzeti Pedagógus Tanácsra, ami egy kiüresített valami.

Fontos, hogy létrejöjjön egy decentralizált intézményi (gazdasági) és pedagógusi keret, melyben autonóm lehetőségei is vannak mindkét szereplőnek, mind a tantervek összeállításában, mind pedig a gazdálkodásban.

A kerettanterv megszüntetését és egy nemzeti alaptanterv létrehozását javasolják, mely értelemszerűen meghatározná a szükséges kompetenciákat, tehát, hogy kábé mit kell tanulni, de teret is hagyna az intézménynek és a pedagógusnak abban, hogy heti hány órában, mit adjon le a diáknak, sőt azt is, hogy milyen könyvből tanítson.

Miért hasznos az önállóság?

Így tanítanék – a Tanítanék Mozgalom hatrészes videósorozata az oktatás alapértékeiről – hatodik rész.Miért hasznos az önállóság?"Legutóbb például nagyon sok, az Osztrák–Magyar Monarchiáról szóló könyvet kaptunk kérés nélkül, talpig díszkötésben. De a fontos szakkönyvekhez nem juthatunk hozzá" – sorozatunk hatodik részében Sulyok Blanka tanár, a Tanítanék Mozgalom képviselője mondja el, hogyan számolták fel mára az iskolák önállóságát. Ezen változtatni kell. Mi olyan iskolát szeretnénk, melynek jó gazdája az igazgató és a helyi közösség, nem pedig egy arctalan központi hatalom.A Tanítanék Mozgalom hosszú távú célja, hogy mindenki számára elérhető, korszerű és hatékony oktatási rendszer legyen Magyarországon. Ehhez végez szakmai munkát a Civil Közoktatási Platform, és ennek érdekében igyekszünk a társadalom támogatásával nyomást gyakorolni a döntéshozókra. Hat részes videósorozatunkban felvázoljuk, mit jelent az, hogy egy iskolarendszer gyerekközpontú, esélyteremtő, kompetencia-alapú, demokratikus, átjárható és autonóm.

Közzétette: Tanítanék – 2016. december 18.

Az utóbbi az egységes tankönyvpiac újranyitását, és a minőségi verseny újraindulását eredményezné, ugyanis a most élő törvények szerint csak az állami listáról rendelhető könyvek léteznek, pedig korábban számos, jó minőségű tankönyv volt elérhető.

A CKP kvázi önkormányzati – inkább járási hatáskörbe adná “vissza” az iskolákat, mert a központi állami fenntartás megbukott. Az is fontos, hogy a központi büdzsé megszűnjön, és a fenntartóval közösen az iskola (és a diákok) igényei érvényesüljenek a finanszírozásban.

Kiszámítható finanszírozást szeretnének, nem ad-hoc jellegű csepegtetést, a nagy nehézkes állami közoktatásban elvész a pénz, és nem jut a pedagógusok továbbképzésére, de még intézményfenntartásra sem annyi, amennyi szükséges lenne. Hogy értsük; hiába a digitális okos-tábla, ha a falakról hullik a vakolat, vagy eltörik a vízcső, nincs pénz a javításukra, a rendkívüli kiadások, mint például egy csőtörés pedig az állami fenntartásból eredő bürokrácia miatt hónapokat csúszhatnak – jó esetben.

Egyébként is annyira kevés pénz jut az oktatásra, hogy több intézményt közüzemi díjtartozás miatt a bezárás fenyeget, arról nem is beszélve, hogy az átlagos tanári fizetés megalázóan alacsony, ugyanis a tavalyi emeléssel sem érték el a népgazdasági átlagot. (Például 2015-ben a szellemi foglalkoztatásúak átlag havi bruttó jövedelme 334.000 Ft, addig az oktatásban dolgozóké 280.000,- Ft volt.

A 2013-ban bevezetett pedagógus-életpálya modellt töröljék el, helyette az előző rendszerhez hasonló, alapvetően a pályán eltöltött idő, és a végzettség differenciálná a fizetéseket.

Szektorsemlegességet kérnek, ami annyit tesz, ne tegyen különbséget a kormány az állami (plusz az önkormányzati) és az egyházi iskolák közt a finanszírozásban – a közoktatásban dolgozók azt kérik, hogy az ő iskolájuknak is csak éppen annyi jusson, mint az egyházi fenntartásúaknak.

A közoktatást felügyelő elsősorban a jó magyar szokáshoz hű ellenörző-büntető rendszert váltanák, egy fejlesztő-ösztönzőre.

Esélyek

A magyar iskolarendszer a társadalmi különbségek fenntartója – magyarul; a gyerek bekerül a közoktatásba 6-7 évesen, az pedig gyakorlatilag bebetonozza őt abba a szó szerinti “osztályba”, ahol ő van. A vidéki, kistelepülésről a járási központba beutazó gyermek kisebb eséllyel törhet ki abból a közegből, ahová született, mint egy fővárosi, hatodik kerületi társa, hiszen a hátrányos helyzetű térség alulfinanszírozott intézménye kisebb eséllyel emeli ki őt, mint egy belvárosi iskola – akár szerényebb képességű társát.

A szegregáció és a szelekció visszaszorítása a cél, az, hogy a falusi gyerek ugyanolyan eséllyel vágjon neki az életnek, mint a belvárosi.

A kórházak állapotát idéző iskolai WC Tarnazsadányban (fotó: heol.hu)

A könyv javasol egy új típusú iskolarendszert, melyben 10 osztályos általános iskola lenne az alap, ahol a gyerekek egyidejűleg kapnának általános és szakismereti képzést is. Az iskolák pedig jobban igazodjanak a társadalmi igényekhez, ha úgy tetszik végre tanítsák azt, amit később a gyerekek érvényesíthetnek is.

Ha a kormány nem enged akkor… (kép: nol.hu)

A február 1-i tüntetésen valószínűleg ismertetik a fentieket, és széles nyilvánosság előtt is megteszik javaslataikat a kormányzatnak – mely így egy kidolgozott stratégiával áll szemben, egy tárgyalási alappal, amit nem söpörhet le az asztalról – vagy ha megteszi, akkor megismétlődhetnek a 2015-2016-os nagy pedagógus és diáksztrájkok. És valljuk be, választási év előtt (is) rém kellemetlen egy kormánynak, ha a jövő fellázad.